Gondjaimban, nehézségeimben, kimondhatatlanul sokszor merítettem vigaszt, erőt, útmutatást a názáreti Szent Család életéből. A szegény, egyszerű élet elfogadásában, számomra a betlehemi csendes barlang öröme, fénye ad erőt! Ha soha nem fogadnak el és bántanak, akkor én azért nem lázadok, mert az Egyiptomba menekülő, alázatos Szent Család a példaképem! A szülőföldemhez való ragaszkodásomban is az Egyiptomból hazatérő Szent Család az útmutatóm! És sorolhatnám tovább, hisz életem valamennyi döntésében ott találom Máriát, ki számomra hajnalcsillag és iránytű, és a legtisztább örömben az erőforrás!

Gyengeségemben is a Szent Családhoz megyek vigaszért! Mária, Szent József nem oldotta meg minden feladatát tízesre, hisz bár akarták, mégsem kaptak tisztességes szállást Betlehemben, a legjobbat akarták gyermeküknek, és mégis csak egy egyszerű istállóban találtak otthonra, és lám - lám a tizenkét éves gyermeket is elveszítették! Tökéletlen eszközök között is feltud ragyogni a tökéletes szeretet és a jóság, és számomra ez is egy nagy nyugalmat adó szép tanítás!

Egész keresztény hitem, világnézetem, gyermekvédelmi munkám, mind - mind e szép mennyei családhoz való tartozás élményére épül! Én nem tökéletes, híres ember, és nem is megvilágosodott szent akarok lenni, én ehhez a drága családhoz szeretnék tartozni, én az örök életben velük szeretnék együtt lenni, és minderre nagyon is méltatlan bűnös, nem szűnök meg ezért életem utolsó leheletéig dolgozni, imádkozni! A gyermekeink nevelésében is, a názáreti Szent Család mindennapjai a példaképem! Milyen csodálatos lehetett a hosszú fárasztó munkanap után, ahogyan a Szent Család a saját kezükkel épített kis házba körbeülik az asztalt, és a Mennyei Atyának megköszönve a mindennapit, elköltik a pislákoló mécses fénye mellett az estebédjüket! Nincs ott se televízió, se internet, se villanyvilágítás, csak ők vannak és talán egy egyszerű lencsefőzelék, és mégis azt gondolom, hogy e kis család végtelenül boldog, békességes, és ez a lényeg, a többi mind csak selyempapír, díszes csomagolás! Szeretem magam elé képzelni, ahogyan a vacsora után kiülnek a ház előtti kispadra, fölöttük ragyognak szépen a csillagok, a kis Jézus fázósan odabújik édesanyjához, és József elkezd énekelni egy szép ószövetségi zsoltárt. Milyen egyszerű és tiszta kép, hosszú évek szépen begyakorolt kerek mozdulatai, semmi nem zavarja a békét, a boldogságot, míg az éjszaka csendjében békésen nyugovóra nem térnek! Ebbe a drága, zavartalan, egyszerű közösségbe hívott meg bennünket az Isten! 

Mindezért szívem minden melegével bátorítlak, hogy bizalommal, élő hittel, gyermeki szeretettel siessünk Máriához, és hagyjuk, hogy azok a karok, melyek Jézust is ringatták, átöleljenek, sebeinket gyógyítsák, bekötözzék, s kezünket megfogva még ha méltatlanok volnánk is, a Szentháromsághoz vezessenek!

Szeretettel,

Csaba t.