Gyerekek gyűrűjében egy kis beszélgetés...

b_300_300_16777215_00_images_stories_DSC_7136.jpgNagyon sajnálom azt az embert, aki tudatosan eltemeti magát felnőttek társaságába! Ahogy a tavaszi napfény kiszereti a göcsörtös akácból a rügyet, a hófehér leomló virágfüzéreket, a gyermek pajkos mosolya bennünk felnőttekből olyan álmokat, döntéseket képes megszülni, miken még magunk is elcsodálkozunk, s melyek alapjaiban felforgatják világunkat! 

A gyermek, földi létünk szélesre tárt ablaka a Végtelenre, a ránk mosolygó Istenre, mert minden gyermek a Teremtőnk világunk iránti végtelen szeretethimnuszában egy újabb csodás versszak. Sokszor megfigyeltem, hogy egy - egy ember mennyire megtud változni mikor gyermek születik az otthonába. A gyermek teremt, létet ad! Tudnod kell, hogy nem csak te adsz gyermekednek életet, hanem ő is érkezésével világra szül téged! Azzal, hogy tiszta tekintettel rád néz, bizalommal hozzád bújik, szülővé nevel, óriássá tesz, csöppnyi csillogó szemével erőt ad, s te lehozod érte a csillagot! 
Gyermeked megszületik s mély, tiszta, szent apai, anyai ösztönök fakadnak fel benned, s ezek szárnyakat adnak, megváltozik a viszonyod mindenhez, s mi eddig izgalmas buli volt az megfakul, fárasztóvá válik, s az mit mostanig talán te magad is lemosolyogtál, az boldoggá tesz, örömöt, fényt hoz az életedbe. Jól van ez így! Ölbe veszed gyermeked és elindulsz. Mesés, soha nem látott hatalmas forrásokat fakaszt a bizalommal hozzánk bújó kisded, világodat, világunkat öntöző forrásokat, melyek nélkül életünk csak a kietlen pusztában való sivár vánszorgás! Gyermeked teszi igazán lakott földdé otthonod!
 Jókedvű, boldog gyermekek közé menni olyan jó, mintha Isten szép templomába, a mennyország előszobájába mennél, még huncut csintalanságuk is hozsanna az életet megálmodó végtelen Istennek! Az önfeledten játszadozó, kacagó gyermek csilingelő hangja a legszebb Istentisztelet ezen a földön, mely ha elhallgat, akkor a papok minden imája csak gyászos rekviem egy szomorú gyászszertartáson!  
A fa még nem erdő, a gyermek közösségi lény, neki testvérekre, társakra van szüksége, mert egymagában senyved, védtelen vízcsepp a sivatagban! Nézd meg a nagycsaládok mosolygós arcú gyermekeit, gyere el hozzánk és fürdesd, üdítsd fel lelkedet pajkos kacagással és ajándékozd meg gyermekedet s általa önmagadat egy csöppnyi mennyországgal, az élet értelmével, egy kistestvérkével! 
Szeretettel,
Csaba t.