Ki ne olvasta volna a rút kiskacsa című mesét? Az egyik aranyos kislány ma elmesélte nekem, és én szájtátva hallgattam a kis történetet!! Közben azon gondolkodtam, hogy végül is ki a szép és ki a rút?

A kiskacsák szépek önmagukban, aranyosak, de a mesében az elutasító, kitaszító vonásuk rút s ez teszi számunkra visszataszítóvá őket? A pici hattyúban nekünk nem a hattyú tetszik, hanem a rá szabott kedves szerep! Milyen könnyen beleéghet a személybe a rá kiosztott személyiség és csúf hápogó, gonosz lesz minden kacsa, s vonzóvá válik minden kis hattyú!

Az író tanít, a papíron sikló tollával arcot ad a világnak, a kis vízi szárnyasokra szerepet költ! A mesélő jót akar, de azzal hogy megszólal, teremt s a létbe hívott vonásai hús-vér élőlények közül egyeseket a szeretetünkbe ajánl, a másikat meg ítélet alá von!

Az igazi bölcsesség az Isten által teremtett ember és a rá aggatott, vagy akár tudatosan is vállalt szerep szétválasztása! Teremtőnk alkotása jó, Ő selejtet egészen biztos, hogy nem teremt, de a szerep amelybe bele sodródunk, akarva, akaratlanul rossz is lehet! A rossz tulajdonság jóvá nem változik, de az irgalom szelíden képes széttörni a maszkot, lefejtve a rosszat, lemossa a bűnt és felszabadítja az Isten által megálmodott embert!

Lassan a kislány a mesének végére ért! Megköszöntem és én egy új mesébe kezdtem, melyben a kiskacsák anyjuk szavára hallgatva bölcsen megértik, hogy a mi dolgunk ezen a földön nem az ítélkezés, hanem a figyelmes megismerés, melyből őszinte tisztelet, szeretet fakad! Nem vagyunk egyformák, s ha társam arcán számomra csúf, elfogadhatatlan vonás is tűnik fel, én akkor is köteles vagyok őt szeretni, és szeretetemben türelmesen fürdetni, míg ő is tiszta, szép nem lesz.

A bűn és az ember elválasztható, a bűnt én is elvetem, s az emberért, kiért Krisztus a kereszten meghalt, küzdök, az ő istengyermeki tisztaságáért, szabadságáért mindent megteszek!! Bármennyire is nehéz, az igazságot szeretetbe, és a szeretetet igazságba öltöztetem, s koronát a fejükre irgalom szép virágából fonok!!

Szeretettel,

Csaba t.