A tévedhetetlenség

Nyomtatás
jun29.jpgA pápai tévedhetetlenség nem azt jelenti, hogy a pápa minden cselekedete, szava helyes, hanem hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen akkor, amikor a zsinaton az összes püspökkel hivatalosan egy hitigazságot kinyilatkoztat, vagy ha egy személyben intéz „ex katedra” tanítást hivatalosan az Egyház egészéhez, hangsúlyozom, kizárólag hit és erkölcs dolgában.
Nem kell attól félni, hogy holnap a pápa kijelenti, hogy esni fog az eső, és mégis süt a nap, és mondhatják: „Lám, lám, nincs igaza!” A pápa nagyon ritkán és súlyos esetben hoz egy személyben (ex katedra) döntést, fontos kérdésekről. Időről időre, amikor egy kérdés vitatottá vált, az Egyház összeült, zsinatot hívott össze, hogy abban a kérdésben világosan lássanak.
Ezeket az összejöveteleket komolyan előkészítik, megkérdezik a világ püspökeit, a nagy teológusokat, a véleményüket összefoglalják, tolmácsolják a bíborosoknak, a pápának.

Közösen kialakítanak egy egységes álláspontot, tanítást vagy dogmát, melyet a pápa hirdet ki – erre mondjuk azt, hogy nem lehet tévedés.

A tévedhetetlenséget az Egyház Jézus tanítására alapozza, aki ezt mondta az első pápának: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” [Mt 16, 18-19]