A careftai asszony

Nyomtatás
Az új tanévre készülve, szeretettel küldöm ezt az elmélkedést. Nagyon sok az új gyerek, aki nálunk szeretne otthonra találni. Nekem segített ez az özvegyasszony, néhány új gyerek befogadásánál a helyes döntést meghozni.

 

Szeretettel, Csaba t.

Ott, ahol vagy szeress, és bízd Istenre gondjaidat.


Barátomnak,
neked ajánlom e pár sort,
neked, aki éjszakai repülésben keresed utadat:

Illés próféta idejében az uralkodó réteg bűnei, az emberek önzése bezárta az eget, és szegénység, nyomor szakadt az országra. Ebben a reményvesztett világban az életnek s a szeretetnek csodálatos fáklyája a szidoni Careftában élő özvegyasszony. Egyetlen kisgyermeke van, tehát tízen-, húszon éves fiatal özvegy, aki nem magába roskadva tétlen várja a megsemmisülést, hanem az utolsó falat kenyerének megsütéséhez rőzsét gyűjt. Képzeljük magunk elé: Ott áll az erdő szélén, az országúton ez az egyszerű, kedves arcú fiatal nő, elvesztette a férjét, nincs senkije, semmije, halni készül gyermekével. És most megjelenik valaki, bárki, egy idegen, bajbajutott, éhes ember, és Isten nevében arra kéri, hogy adja át utolsó falat kenyerét, hogy mondjon le a legszentebbről, a kisfia és a maga életét jelentő betevő falatról. Választania kell az élet és a szeretet között!

Döbbenetes lehetett Illés prófétának látni azt a végtelen jóságot, amellyel ez a fiatal, tiszta lélek meggyúrja az utolsó marék lisztjét, tüzet rak, megsüti a cipót, majd alázattal átnyújtja az ismeretlennek, az idegennek az utolsó falat kenyeret, s benne szimbolikusan mindazt a megélhetést jelentő anyagi jót, amiért oly sok háború dúlt a földön.

Ez az asszony az élet s a szeretet között kellett válasszon, s ő a szeretet mellett döntött. Irgalom, szeretet, jóság és mélységes hit hordozója ez az asszony. Talán pont e névtelen nőnek a jósága és szeretete nyitja meg az eget, és menti meg az akkori „Szodomát” a pusztulástól.

 A mi világunknak megvannak-e a maguk careftai lányai, fiai?

Két történetet szeretnék megosztani veletek:
Egyik gyermekünk hatalmas szeretettel csüng az édesapján, egy nagydarab durva kinézetű roma férfin. Megcsodáltam ezt a szeretettet, és egy alkalommal rá is kérdeztem, hogy miből fakad ez a ragaszkodás. Egy nagyon érdekes történetet mondott el ez a tizenéves kislány: Négyéves korában leforrázta magát véletlenül, az apa kétségbe esetten szaladt vele a kórházba. A gyermeket befogadták, tisztességesen ápolták, de az apa kint kellett maradjon a korház előtt. A kislány elmondta, hogy ő fent az ablakban, az édesapja lent az udvaron sírt. Az apa haza ment, vizet forralt, és beledugta a kezét a lobogó vízbe. Így perceken belül ő is ott lehetett a lánya mellett a kórházban, s ha nem is egy kórteremben voltak, mégis alkalma volt, ápolni a lányát.

A minap többgyermekes családnál voltam látogatóban. A gyermekek nálunk vannak az intézetben, de a nyári vakáció egy részét otthon töltik. Ez a család egy kis garázsban lakik. Az egyetlen ágyat átengedték a szülők a gyermekeiknek, s így ők, a szülők kint a szabadban eszkábált egyszerű heverőn alszanak. Az édesapa szegénységét szégyellve, próbálta magyarázni, hogy végül is kint a szabad ég alatt jobb a levegő, csak az a baj, hogy az augusztus végi hajnalok harmata egészen átáztatja az ágyneműt és a hajukat.
 
Ezek az emberek szélsőséges helyzetekbe kerültek, dönteniük kellett a szeretet, és saját épségük, kényelmük, érdekük között. Egyszerűségükben, szegénységükben a szeretet mellett döntöttek.

Hiszem, hogy világunkat nem a nagyok, az uralkodók formálják, mentik meg, hanem az egyszerű careftai özvegyasszonyok, akik a maguk névtelen hősiességével – talán csak egy kis falat kenyérrel – bizonyítják, hogy az emberi nem, minden bűne ellenére Istengyermekségének csodálatos vonásait hordozza. Amikor akár egyéni, akár mindannyiunk világában elhatalmasodik a bűn, az önzés, a balgaság, és sötét lesz, bezárul még az ég is, akkor nem a nagy politikai elemzések, kétségbeesett magunkba roskadás, vagy a pánikba esett menekülés a megoldás, hanem az irgalmas szeretet, a jóság, az önzetlen szolidaritás és az Isten irgalmában való végtelen hit. Igen: ott, ahol vagy szeress, és bízd Istenre gondjaidat. Ez az egyetlen út, mely kivezethet bennünket, bűnökben megtöretett világunkból. Bármi is történt, legyünk bár önön, vagy mások bűnei miatt halálra sebzettek, a kilátástalan betegségek útvesztőjében, ott, ahol vagyunk, bűnbánó szívvel, alázattal kezdjük el szeretni, azt, akinek a legnagyobb szüksége van a szeretetünkre. És bízzunk alázattal abban, aki jónak látott megteremteni és meghívni országába.

Böjte Csaba OFM
Translated by Mrs. Katalin Szirmai