Mennyország - Halottak napja alkalmából

Nyomtatás
A minap – mielőtt úgy döntöttem, hogy Déva és Szászváros után máshol is nyitunk gyermekvédelmi központokat – arra gondoltam, hogy a Jó Istentől munkám fejében azt kérem, hogy a mennyek országában, ott, ahol reményem szerint én is lakni fogok, legyen egy szép tó, ha lehet vízeséssel.


Mennyország!

A minap – mielőtt úgy döntöttem, hogy Déva és Szászváros után máshol is nyitunk gyermekvédelmi központokat – arra gondoltam, hogy a Jó Istentől munkám fejében azt kérem, hogy a mennyek országában, ott, ahol reményem szerint én is lakni fogok, legyen egy szép tó, ha lehet vízeséssel. Nagyon meg voltam elégedve a jó vásárral, lelkesen szervezgettem is Szovátán, meg Kolozsváron a dolgokat, de most, a halottak napja alkalmából, hogy jobban elgondolkoztam, arra a következtetésre jutottam, hogy nem jól döntöttem. Úgy érzem, hogy talán az Úr, nem veszi zokon, ha a végigényemet egy kisé átírom. Szeretném, ha a mennyek országában, ott, ahol reményem szerint én is lakni fogok, lenne egy nagy-nagy ablak. Én szépen kikönyökölnék az ablakba és nézném a szép nagy családomat.


Mennyország!

Úgy gondolom, hogy roppant izgalmas lesz az örök életem. Az a sok gyermek, akit megismertem és megszerettem, a sok-sok munkatárs, jó barát élete, hogy fog fejlődni, alakulni? Kiből mi lesz? Ki kinek fog udvarolni? Megannyi roppant izgalmas kérdés. Előre látom, hogy lassan, kell kérjek, egy olyan kezet, melyen legalább ötven új legyen, hogy a mennyei izgalmamban legyen amit rágjak.


Mennyország!

Örök nyugodalom? Úgy gondolom, hogy nekem ott arra nem lesz időm, hisz biztos, hogy imádságos szeretettel jelen fogok lenni sok-sok diplomaosztásnál, a gyermekeink lakodalmán, unokáink, dédunokáink keresztelőjén. Sok-sok örömön, és talán bánaton is lesz. Aztán, lassan-lassan, egy-egy korosodó hajdani gyermek elé is el kell menni a mennyek országának kapujába.


Mennyország!

Persze mind mondtam, nagyon szeretném, ha az a bizonyos ablak jó nagy lenne, ha idővel szép sorjában a munkatársaim is oda könyökölnének mellém, hogy együtt izguljuk, örvendjük hosszan egy-egy gyerekünk ügyetlen botladozását, vagy nagyszerű sikereit. Drukkolnánk, talán, ahogy ismerem magamat még fogadásokat is kötnék néhány mennyei puszi reményében. S a nagycsalád mind egy nagy galeri drukkolna a később befutóknak, azzal a biztos tudattal, hogy mindenki, aki a jó harcot megvívja, s a pályát megszaladja, biztos, hogy dobogós helyet nyer az Úrtól.


Mennyország!

Én bűnös ember vagyok, és még is próbálok mindenkinek tehetségem szerint minden munkát becsülettel megfizetni. Tudom, hogy a Mi Urunk sokkal jobb patron. Tudom, hogy bőségesen megfizet mindenért, amit az Ő nevében tettem, éppen ezért hiszem, hogy meglesz az a szép nagy ablak, párnázott könyöklővel. Sőt, tudom, hogy már meg is van, és azt is tudom, hogy nem áll ott poroson, pókhálóson, hanem elhunyt szeretteink néznek talán aggodva, talán jókedvű, vidám szeretettel le ránk. Hiszem, hogy nagyon sok ablakból, nagyon sokan, imára kulcsolt kézzel néznek le ránk.


Mennyország! Örök hazánk! Mit számit, ha itt a földön bármit is elvesznek tőlünk, ha tudjuk, hogy te drága Istenünk országodban haza vársz.


Csaba t.

Szerző: (Translated by Annamária Csóka)