Kedves Testvérek!

Voltam Kolozsváron az egyetemistáinknál és eltelt a szívem örömmel. Jó volt látni, hogy a tőlünk, a mi dévai otthonunkból kikerült fiatalok immár a saját lábukon állnak. Béreltünk egy nagyon egyszerű, kis, régi, kopott magánházat (telefonszámuk: 0264-437732) és ott élnek szépen testvéri szeretetben ezek a fiatalok. Sokszor napi 10-12 órát vannak az egyetemen, de úgy éreztem, hogy vidámak, szeretik egymást, és összetartanak. Közös kasszából veszik a mindennapit, együtt főznek, segítik egymást.


A fiatalok takarítást, kertásást, még disznóvágásokat is vállaltak, állítólag kolbászt, vérest is tudnak tölteni stb., így egészítik ki a jövedelmüket. Úgy éreztem, hogy mindezt jókedvvel, örömmel teszik, annak ellenére, hogy az egyetemeken is nagyon komoly gondok vannak. Pl. a Babeş-Bolyai közgazdaság karára az idén első évre 3700 diákot vettek fel. Egyszerűen nincs hely a termekben, így nagyon sokan állva, vagy földre ülve hallgatják az órákat, és még jegyzetelni is kell. Na de ez már nem a mi dolgunk.

Szeretettel biztatlak, hogy imádkozzatok a Szent Ferenc Alapítvány eme újabb kis hajtásáért, hogy megmaradjon, és tovább fejlődjön. Amennyiben valaki arra jár, biztosan szívesen fogadják, ha egy tábla szalonnával, egy zsák krumplival meglepi őket. Karácsonyra kértek az angyaltól egy mosógépet, ha netalán találkoznátok az angyallal, szóljatok ti is neki.


Sok szeretettel, Csaba t.

Szerző: (Translated by Csilla Takács)