Tisztelettel a Katolikus Iskolák Igazgatóinak!
Számunkra, erdélyi magyarok
számára minden történelmi vihar ellenére Erdély földje nemcsak szülőföld, hanem
csodás tündérkert, az ígéret földje, ahol az Ég a földdel összeér.
A napokban bejártuk Dél-Erdély
néhány nevezetes történelmi helyét. Szívbemarkoló az a nagy romlás, pusztulás,
amelyik fogadott. Az államosított, elvett történelmi épületekben működő állami
intézmények jórészt megszűntek. Az épületek, emlékművek gazdátlanul a környék
kő és téglatelepeivé váltak. Románkori templomfalakat, középkori kastélyokat,
udvarházakat mos el a múló idő és az emberi nemtörődömség évek, sőt, hónapok
alatt. Az erdélyi Vaskapunál, még egy évvel ezelőtt hatalmas öntöttvas
emléktábla hirdette, hogy Hunyadi János győzelmet aratott Begler Bég 60 000 fős
serege fölött. Ma mar mindent szétvertek, és valószínű, az évszázadokkal dacoló
emlékmű az ócskavas telepen végezte.
Fontosnak látom megjegyezni,
hogy ugyanezen a vidéken láttam román katonatemetőt, mely ugyanerre a sorsra
jutott, a fém feliratokat kitépték, lehetséges, hogy ugyanazok a kezek, hogy
néhány lejért leadják talán ugyanannak az ócskavasasnak.
A piski híd mellett
egymagában áll a régi fogadó, hogy őrizze a szabadságharcunk egyik
legjelentősebb csatájának emlékét. Hajdanán itt, a fogadó udvarara volt
kiterítve a közel 1500 katona, a diadalmas csata másnapján. Sajnos egyetlen
kereszt, kopjafa, tábla sem őrzi az utókorért, értünk hozott áldozatok, azaz a hősök
emlékét. Sőt az eladó házra, egy hirtelen meggazdagodott ember alkuszik,
szeretne mindent leromboltatni, elhordani, hogy a telekre egy autópiacot
nyithasson.
Marósilyén a több mint 500
eves veres bástyát, Betlehem Gábor fejedelem szülőházát Istennek hala
megvásároltuk, és a javítási munkálatokat hivatalosan elkezdtük. Hiszem, hogy
összefogással, legalább néhány szilánkot meg lehetne menteni történelmi múltunk
emlékei közül. Persze nemcsak történelmi jelentőségű épületek, hanem más,
turisztikai szempontból nagyon értékes épületek is gazdát keresnek. Most
bocsátották áruba a Madarasi Hargitán a legnagyobb menedékházat.
E célból javaslom, hogy
hozzunk létre egy alapítványt, vagy gazdasági vállalkozást, mely felvállalja,
hozzáértő történészek, turisztikai szakemberek bevonásával, hogy akár
adományként, akár felvásárlással, megszerezze ezeket a kallódó kincseket.
Fontos lenne, ezeket a pótolhatatlan értékeket konzerválni, s ha mód van rá
renoválni, és egy turisztikai hálózat kiépítésével közkincsé tenni.
Gyermekeink számára ezek a
rendhagyó „szemléltető eszközök” nagyon fontosak. Megszerzésük, intézményeink
mindennapi kiadásai mellett nagyon jelentéktelenek. És mindezek felett hiszem
és vallom, hogy vannak olyan értékeink, melynek megmentése nemcsak keresztény
magyar kötelességünk, hanem gyümölcsöző gazdasági vállalkozás is lehet,
amennyiben összefogunk. Felnövekvő gyermekeink számára élettér, munkalehetőség
lenne, ezeket az egész magyar nemzeti örökséghez tartozó épületeket,
ingatlanokat közkincsé tenni.
Kisebb testvéri
tisztelettel, Böjte Csaba ofm.
(Translated by Csilla
Takács)