Kedves
Testvérek!
1993-tól minden állami engedély nélkül neveltük az Isten által ránk bízott
gyerekeket. 1998-ban lehetővé vált, hogy a megyei gyermekvédelmi központtal
szerződést kössünk, és akkor egy elég jelentékeny összeget kb. 400. 000 lejt
adtak egy-egy gyerek nevelésére. Elfogadták, hogy mivel a Katolikus egyház
intézménye egész Erdély területéről fogadhatunk be gyerekeket.
Sajnos nálunk minden változik, homokra épül a román gyermekvédelem, mert
átlátható, parlament által elfogadott törvények híján, mindenféle belső
utasításokat kapnak az „illetékesek”, melyek alapján a gyerekeket, mint valami
csomagokat teszik, veszik.
Tapasztalatom alapján állíthatom, hogy folyamatosan szaporodik az utcagyerekek
száma, analfabéta tizenéves lányok szülik második, harmadik gyereküket a
koldulásra. Ugyanaz az elkeseredett, végtelen nyomor, amely a kilencvenes
években, az állami intézetekben élő gyermekek sorsát jellemezte, ma a
családjaik romjaiban vegetáló gyermekek mindennapjait jellemzi.
Elképzelhetetlen hidegben, nyomorban telik el nagyon sok jobbra érdemes
gyermeknek a gyermekkora, anélkül, hogy valaki is rájuk nyitná az ajtót.
Mindenütt folyik a privatizálás, de a gyermekvédelemben nem. Jelenleg 500 000
lejt ad havonta a gyermekvédelem egy általunk befogadott gyerekre. Még
pontosabban, ez azt jelenti, hogy napi 0, 45 eurót kapunk mi, míg egy román
állami intézetben lévő gyerek ugyan csak egy napra 5, 75 eurót kap. Tizenkétszer
annyit ér a gyermek, ha állami intézetben van.
Sajnos mindez nem a gyermekek érdekeit szolgálja, egyszerűen fent akarják
tartani a kommunista időkben kialakult helyzetet.
Természetes, hogy ilyen körülmények között, az egyházi, magyar intézet szálka a
hatóság szemében. Jelenleg össztűz alatt vagyunk. Tanfelügyelőség,
gyermekvédelem, közegészségügyi ellenőrök, tűzoltóság, megyei, városi
hatóságok, jönnek teljes létszámban ellenőrizni. Összesen nyolc testülettől
voltak eddig nálunk egy hónap alatt. Egyszerre 20-30 személy jön, bejelentés
nélkül, felforgatnak mindent, egészen furcsa kérdéseket tesznek fel a gyermekeknek,
a kollégáknak. Én megéltem két kommunista házkutatást, ugyanannyira
védtelennek, kiszolgáltatottnak, megalázottnak érzem magam emberségemben, most
is, mint akkor.
A birokrácai hínárja, az engedélyek, és az ellenőrök egymás mellé, alá, fölé
rendezett kuszaságában szinte lehetetlen átlátni, nem hogy minden kérésnek
eleget lehessen tenni.
Nem tudom, hogy kinek jó ez, de hogy nem a gyermekeknek, az biztos.
Szászvároson se különb a helyzet, tanúsítja ezt Marika, az ottani felelős vezető
levele, melyet csatolok.
Mindennek ellenére, hiszek a feltámadásban, a szeretet végső győzelmében, és
ebben a hitben kívánok örömteli boldog Húsvéti ünnepeket.
Szeretettel, Csaba t.
Marika csatolt levele:
Kedves Csaba t!
Újabb ellenorzés volt ma a házunkban. Ez hasonló a múlt rendszerhez. Ha már
semmi kifogást nem találnak, (Megyei Gyermekvédelem, Megyei Rendorség,
Polgármesteri Hivatal képviseloi negyedmagukba), akkor az az ellenvetésük, hogy
miért van 4 tyúk a lábosban, miért van 50 literes fazék, és hogy Pityu miért
származik Salamásról (Hargita megye). Hogy már ezerszer elmondták Csaba tv.
-nek, hogy a más megyébol származó gyerekeket vigye vissza az illeto megyei
hatóságokhoz. Erre elmeséltem a Tárkányi kislányok esetét, hogy ez elott 3
évvel a Székelyudvarhelyi ferences novérekhez irányítottuk a kis rászorulókat,
de az óta se nézett rájuk még a kutya sem. Hát ha nem kellett senkinek, kellett
nekünk.
Miért csak 3 szászvárosi munkatársunk van? Válaszoltam: Mert nehéz munka és
nagyon kevesen vállalják, mert ez hivatás.
Ez az egész csak politika. A múlt héten amikor hívtam a nyílt beszélgetésre a
szociális asszisztenst, nem jött el, mert azt mondta, hogy o csak oda mehet
ahova a polgármester küldi. Ezek az emberek meg vannak fizetve, eloléptetést
kapnak azért, hogy minket elbuktassanak. Nem lehetett könnyu dolga Jézusnak
sem, amikor a farizeusok arra készültek, hogy lebuktassák. Hiszem, hogy a
világot nem kell, mi megváltsuk, mert ezt megtette Jézus Krisztus. De, hogy
minek kell nekik rendorséggel jönniük, mint régen a szekuritáté arany
korszakában? ezt nem tudom.
Szegény Baba nénit letámadták mind a négyen, hogy mit képzel, hogy 4 tyúkból
akar levest fozni 100 embernek??? A Szent Bernadett Napközi otthonunkba (zöld
ház) is meglátogatták Violát, aki nagy lelkesedéssel fogadta. Bevonultak, végig
kérdezték a gyerekek neveit, magyar tudásuk felol faggatták, hogy mit ettek
reggelre, a tegnap mit ettek vacsorára, van e nekik "otthonuk"?
Megkérdezték Violától, hogy mit keres itt ( a rendor tudott angolul), meddig
marad? Meghallgattak a gyerekektol egy román verset, megkommentálták a gyerekek
fekvohelyeit, majd szépen elköszöntek.
Annyi papírmunkát kérnek, hogy a gyerekekre már idonk sem marad.
Szeretettel: Marika és Ernő
Szerző:
(Translated by Beáta Dukai)