Álljunk ki azok mellett kik kiálltak az elmúlt években mellettünk!

Nyomtatás

tanev.jpgHelyhatósági választásokra készülünk. Sokan kérdezik, a kollégáim közül, de mások is, hogy mi az én véleményem, hogy én kire szavaznék?

Nagyon nehéz e kérdésre felelni, de nem akarok kibújni az őszinte válasz elől, ezért piros pünkösd napján megpróbálom megfogalmazni a véleményemet.
Elvben én nem látom rossznak, hogy több párt is indul, mert tény az, hogy nagyon sokan egyik vagy másik párt hívására Erdély egyik, vagy másik részében semmi képen nem mennének el szavazni. Így ha több magyar párt is indul, emberi számítások szerint remélhető, hogy sokkal többen fognak részt venni a szavazásokon, és végül is a demokráciának ez a célja. Jézus Krisztus tanítása szerint, aki azt mondotta, hogy: "legyél hideg vagy meleg, de ha langyos vagy akkor kiköplek", hiszem, hogy a népünk legnagyobb ellensége nem a másképpen gondolkozó, a boldog, szebb jövőt más úton kereső ember, hanem a közömbös, mindenre legyintő, a holnaptól semmit nem váró langyos ember.
67 erdélyi helyiségben vannak gyerekeink, és így nagyon sok aktív politikust  ismerek és a jelöltek közül is többel találkoztam. Örömmel láttam, hogy a legtöbb önkormányzati tisztségviselő becsületes, és valóban küzd a választóiért.   Ezért a kollégáimnak mindenütt azt mondtam, hogy ne a párt színeit nézzék, hanem az embert aki vállalkozik egy - egy település vezetésére és mindenképpen álljunk ki azok mellett akik kiálltak az elmúlt négy évben mellettünk. Ezért tiszta szívvel  biztatom a kollégáimat, hogy például Nagyszalontán szavazzanak Török László polgármester úr  újraválasztására, aki RMDSZ-es színekben indul, Tusnádfürdőn  Albert Tibor polgármester úrra szavaznák én, aki történetesen MPP színekben készül a második mandátumára, Székelyhídon meg Béres Csaba polgármester urat vállasszák meg, aki az RMDSZ színeiben szeretné még négy évig vezetni a várost. Persze mivel nem ismerem a kihívóikat így nem tudom, hogy ők mennyire lennének képesek a megkezdett munkát szépen tovább vinni, ezért róluk semmit nem nyilatkozok.
Igen, úgy gondolom, hogy nem a párt zászlaja a legfontosabb a helyi választásoknál, hanem az, hogy a jelölt valóban az emberek érdekeit képviseli-e? A fenti jó magyar emberek legalábbis a mi számunkra bizonyították, hogy a legkisebbek, az árva, magára maradt gyermekek iránt is szeretettel vannak. Most mikor őket méltatom, nem csak az általuk vezetett város anyagi támogatására gondolok, hanem arra, hogy ők az elmúlt mandátumuk során valóban tetteikkel bizonyították, hogy a gyermekek, és így általuk a megmaradás, a jövőnk barátai. A felsorolt urak és sok más politikus előtt is, akárcsak Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke, vagy Winkler Gyula EU parlamenti képviselőnk előtt is,  - bármilyen zászló alatt is szolgálnák népünket -  én meghajtom hálás szívvel a fejemet és bizalommal felsorakozom mögöttük, mert tisztességes becsületes embereknek tartom őket.
Fontos kimondani, hogy nem igaz az, hogy minden politikus gazember, ahogyan oly sokan szívesen állítják!  Romániában, Erdély földjén nagyon sok gyermekvédelmi központot létrehozhattam az elmúlt 20 évben, így bizonyíthatom, hogy itt és most igenis lehet a politikusokkal bölcsen összefogni és eredményesen építkezni. Politikusaink nélkül, - és ezt nagyon őszintén mondom, - képtelen lennék naponta 2300 gyermeknek enni adni. Most e szép, békésen lezajlott csíksomlyói pünkösdi búcsú után senki nem mondhatja, hogy eredménytelen volt nemzeti szimbólumaink használata miatti harca a népünknek. Az elmúlt hónapban Apor Vilmos vértanú, az első  boldoggá avatott székely ereklyéjével Erdélyben szépen körbejártam, és a zsúfolásig megtöltött templomokban arról beszélhettem szabadon ami számomra, számunkra a legfontosabb. Ez már önmagában azt bizonyítja, hogy az elmúlt huszonkét évben politikusaink nem hiába beszéltek, érveltek, harcoltak a szólás szabadságért,  érettünk. Nagyon sokszor újból és újból ki kellett állnom az elesettek, a gyengék oldalán és tiszta szívvel elmondhatom, hogy mindig számíthattam népünk által megválasztott magyar politikusainkra, és én a jövőben is szeretnék bizalommal rájuk számítani.
Amennyiben a politikusainknak is mondhatnák egyetlen gondolatot ebben a levélben akkor a következőket mondanám. Egy hadseregben vannak gyalogosok, tüzérek, huszárok, és ez nem a hadsereg gyengeségét jelenti, sőt a győzelem záloga lehet ha a különféle csapatok alázattal, egymásra figyelve tudnak harcolni a közös célokért. A választásokon nem baj ha több erő is akarja képviselni az erdélyi magyarságot, ha több párt is harcolni akar egy boldogabb, szebb jövőért, csak az a fontos, hogy valamilyen szinten a pártok vezetői tudjanak egy asztalhoz ülni, és a közös cél elérése érdekében tudjanak együtt gondolkodva, egy közös utat kijelölni. Gyerekekkel a hegyekben voltunk, most rengeteg csodaszép virág nyílik fent a havasi legelőkön. A nagyobbak nekiálltak, hogy összeszámolják hány féle virág, fűszál, növény van egyetlen négyzetméteren, és eltelt a délután de nem értek a számolás végére. A szép, teremtett világot nézve, hiszek a sokféleség békés együttélésében. Szent Ferenc atyánkkal, ki megszólította bizalommal és nagy nagy eredménnyel a keresztes háború poklában az ellenség vezérét -Szaladin szultánt, nekünk is hinnünk kell a kimondott szó, a párbeszéd, a másik iránti őszinte tisztelet hegyeket mozgató végtelen erejében. Ezért a kiengesztelődés szentjének szavaival, népem politikusaiért most a választás előtt így imádkozom:

Uram,
tégy a béke eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van,
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van.

Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek;
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;

csak ez a fontos,
mert amikor adunk – kapunk,
amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk – új életre kelünk.

Kisebb testvéri szeretettel,

 

Csaba t.
Csíksomlyó, 2o12 május 27.