Egy jó és egy még jobb hír a nyolcadik osztályt végzőknek!

Nyomtatás

b_300_300_16777215_00_images_stories_Alapitvany_Hirek_img_6548-k.jpgBallagnak ma a nyolcadikos diákjaink! Ünneplőbe öltözött, virágoktól roskadó szép nap ez a mai! Jólesik nézni a jókedvű, tisztaszemű, nagyranőtt szép fiatalokat! Gratulálok nekik!! Gyakorlatilag felnőttek és így a további életútjukat lassan a kezükbe veszik és elindul a nagy csapat minden tagja a maga hódító útján. Dönteniük kell, szakmát, hivatást kell választaniuk, olyant, mely megtartja szülőföldünkön és melyből nem csak önmagukat, de jövendő családjaikat is el tudnák tartani.

 

 

Egy busznyi nyolcadik osztályt végző fiatallal az elmúlt héten elmentünk néhány vállalkozóhoz, gazdához útbaigazításért, tanácsért. Kíváncsian útra keltünk, hogy lássuk Székelyföldön miből élnek az emberek, mit ajánlanak a felnőttek felemelt fővel, bátran a végzős nyolcadikosainknak.
Utunk végén kielemeztük a látottakat, és most a tapasztalatok alapján,  két hírrel szolgálhatunk a nyolcadikot végző, kilencedikbe készülő diákoknak és családjaiknak: egy jó hírrel és egy még jobbal!
A jó hír: Az erdélyi mesteremberek, földművesek, vállalkozók egybehangzóan ugyanazt mondák: Munka van, és a becsületes, jól végzett munka gyümölcsét értékesíteni is lehet, és kifejezték, hogy szükségük van szorgalmas fiatalokra, olyanokra akik tudnak és akarnak is dolgozni. Az elején talán szerényebb fizetést adnak, de ha a munkavállalók bizonyítottak akkor igenis szép keresetet lehet itthon is elérni.
Egy férfi azt mondta, hogy foci van, és a fociból igenis meg lehet élni csak gólt kell rúgni. Olyan világ van, ahol a lézengő, eredménytelen, lusta játékost biza kifütyülik. Ma nem elég mímelni a munkát, az emberek igényesek minden szempontból, ezért nem vesznek fel akármit, nem esznek meg akármit, nem laknak akármilyen körülmények között és ezért akármilyen munkáért nem jár a fizetés. Ahogy lejárt az az idő az iskolákban is, hogy mindenkinek kell sikerüljön az érettségije, ugyanúgy a munkapiacon is becsülettel meg kell küzdeni, az átmenő jegyért, a megélhetésért.
Láttuk, hogy lehet eredményesen dolgozni - a médiában hallható sok-sok nyafogás, panaszkodás ellenére is - nagyon sok embernek ez látványosan sikerült a mi vidékünkön is. A vállalkozók a nullából indultak, mégis nagyon szép gazdaságokat, tanyákat, farmokat, panziókat építettek itt is, ott is. Minden faluban sok fiatal állt neki szorgalmasan a mezőgazdaságnak, az állattartásnak és jó látni, hogy már van aki saját földjét megművelve, saját állatait feldolgozva szép vendéglátó egységet működtet. Szép, tiszta udvarán fogadhatja kürtöskaláccsal a vendégeket, és törvényesen felvállalt munkájából eltartja a családját.
Egy idős ember mondta, hogy ha neki azt mondták volna a kommunizmus alatt, hogy eljön az az idő mikor visszaadják a földeket és azon mindenki azt termelhet amit csak akar, olyan állatokat tarthat amilyent szeretne, nem hitte volna el. De azt már végképp legszebb álmában sem remélte volna, hogy a szorgalmas munkáért nemhogy adót nem vetnek ki rá hanem még segélyt is fog adni az állam, melyből jó gépeket, fajállatokat vásárolhat szabadon.
Igen, ki kell mondani, hogy Erdély szerte, de különösen Székelyföldön nagyon szép gazdaságok születtek az elmúlt években, és sokan komoly gépparkkal, egészséges állatállománnyal is rendelkeznek, ami feljogosít a reményre.
Jártunk olyan fiatal gazda telkén, ahol a szépen felújított ősi ház mellett ott áll a mai kor igényeinek megfelelő épület, az udvaron a nyírott pázsiton szép pávák sétálnak, a kert végében két szép tüzes hátasló az istállóban meg sok-sok fejős tehén. Leültünk beszélgetni kint az udvaron egy szép kis tó partján a lefödés alatt, és örömmel néztem a gazda három szép kis gyermekét, fiatal, jókedvű feleségét és meghatottan hallgattuk a gyerekekkel ennek a negyvenéves fiatalembernek minden egyes szavát, melyből bizalom, öröm, és büszkeség áradt. Igen, munka van, de Istennek hála a kitartó, átgondolt becsületes munkának eredménye is van.
Amennyiben a népünknek ugyanazok a jogai lesznek, mint bárki másnak itt Európában, ha nekünk is ugyanúgy jár a földalapú támogatásból és a többi törvény adta lehetőség, akkor kitartó, becsületes, szorgalmas munkának, itt a szülőföldünkön hiszem, hogy meglesz a becsülete.
Egy másik felcsíki gazda kivitt a birtokára hol hetven tehén legelt, és miután megcsodáltuk a szép modern istállót, fejőházat melyet modern napelemekkel szépen kivilágít és működtet, meghívott kis tanyájára egy pohár borra. Leültünk a tornácra és előttünk ott magaslott a Nagyhagymás hegység a maga lélegzetelállító szépségében. A tanya mögött, a tavaly érettségizett fia a traktorral kaszálta a szép zöld füvet. Ittuk a bort és ez a gazda is ugyanazt mondta: van jövő, van remény itt a hatalmas hegyek között a becsületes, munkát szerető ember számára.  A férfi elmondta, hogy a munka nehéz, nyáron reggeltől estig kell dolgozni, de Istennek hála minden évben csak előre lépett. Sikerül lassan-lassan földeket vásárolni, az állatokat maga becsületesen fel szaporította, és a szükséges gépeket is beszerezte. Így gyermekeit is meri bátorítani, hogy álljanak melléje mert a szülőföld eltartja őket. "Ha eltartjuk az állatainkat azok is elfognak tartani minket!"
Igen kedves fiatalok, szívem minden melegével bátorítlak, hogy merjetek rálépni őseink útjára. Ők itt Erdélyben, Székelyföldön legtöbben az erdőkből, szántóföldekből, állatokból éltek meg. A gazda ember becsületes munkájára épült a kézműves ipar, a kereskedelem, a vendéglátás, de még a nagyratörő politikai karrierek is. Templomainkban értük imádkoztak a papok, az iskoláinkban a becsületes munkások, földművesek, gazdák gyermekeit tanították a tanárok, és a kórházban is orvosaink őket gyógyították, ápolták. Ha lesz aki az ő munkájukat továbbvigye, akkor megmarad Székelyföld, lesz Erdély.
Ez volt a jó hír, és mi lenne a még jobb hír? Megmaradásunk érdekében úgy látom, hogy a tanügy is kész lepalni a port a mezőgazdasági, ipari szakiskolákról és újra teremteni ezt a megmaradásunk érdekében nagyon fontos iskolarendszert. Az elmúlt években sajnos egyetlen szakiskola sem működött Erdélyben, mindenkit a líceumok hosszú, bonyolult elméleti képzésén keresztül akartak elvezetni az érettségiig. Németországban a fiatalok 6o% meg sem próbál érettségizni, hanem szakmát tanul. Romániában erőszakkal mindenkit elvittek a tavaly is az érettségiig és ott a vizsgán sajnos 63 % el is bukott. Így gyakorlatilag ugyanott vagyunk mind a Németek, de a mi fiataljaink elvesztegettek néhány évet és egy keserű kudarccal léphetnek ki a nagybetűs életbe. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ez az erőltetett elméleti képzés mennyibe kerül az államnak, mindannyiunknak.
Több igazgatóval is beszéltem, úgy látszik hogy egyre többen látják be, hogy a diákok nagy részénél a napi 7-8 órás meddő elméleti képzést fel kell váltsa a gyakorlati tudást adó szakmai képzés. Mindenkinek fel kell mérnie képességeit, a vágyait és az alapján kell alázattal, bölcsen döntenie, hogy melyik iskolába iratkozzon be. Mindenki felelős a saját maga és a gyermekei jövőjéért, ezért a tanárok, igazgatók, vagy én magam is csak tanácsot adunk a döntést mindenki maga kell meghozza..
Kedves nyolcadikot végzett diákok, a nagyon jó hír az, hogy Csíkszentmártonon, Dánfalván, Gyergyószentmikloson, de Székelykeresztúron és sok más felé is nagyon nagy lelkesedéssel várnak benneteket a szaktudást adó iskolák, hogy felkészítsenek a modern mezőgazdaság, állattartás, gyümölcstermesztés, méhészkedés, fafeldolgozás, vendéglátás, kenyeret, életet jelentő mesterségeire, azoknak akár a művészi szinten való elsajátítására is.  Jó tudni azt is, hogy ezek az iskolák kötelesek már a jól menő vállalkozókkal szerződéseket kötni, hogy a szakmai gyakorlatokat valóban kint az életben, a vidék legeredményesebb gazdáitól tudjátok elsajátítani.
A vendéglátóiparban munkát keresők számára is indulnak nagyon komoly szakosztályok, ahol a diákok térségünk legjobban menő vállalkozóinál praktizálhatnak, ott nem csak szakmai ismeretekre tehetnek szert, hanem szállást, kosztot is kapnak. Istennek hála a hegyeinket még mindig bőségesen borítják az erdők, melyekből nagyon sokat visszakaptak a közbirtokosságok. Az erdészet, fakitermelés, fafeldolgozás vidékünkön ősi szép mesterség, azokat akik ezen az úton szeretnének elindulni várja a csíkszeredai, ditrói meg a többi erdészeti, faipari szakiskola. A mai szakiskolákban az a jó, hogy ha a tudásvágy, ambíció fűti a fiatalt, akkor a szakma elsajátítása mellett jelentkezhet akár nappali képzésre is, hogy az érettségit is megszerezhesse.
Biztosan lehet tudni, hogy milyen jövő előtt áll az emberiség. Az olcsó hitelek elfogytak, a segélyek, a támogatások megszünnek. Csak a becsületes munkának van jövője. Biztos vagyok benne, hogy tiszta, megbízható táplálékra mindig is szükség lesz, ezért a nagyranőtt, nyolcadikból tovább lépni akaró fiataljainkat tudatosan őseink jól kitaposott útjára, a becsületes mindennapi gazdálkodás  irányba bátorítom, biztatom sok-sok szeretettel. Iratkozzanak be Székelyföld talán megkopott patinájú szakiskoláiba, és ígérjük, hogy megteszünk mindent, hogy ezek az iskolák visszanyerjék megérdemelt jó hírüket, azáltal, hogy olyan tudáshoz segítik hozzá a felnövekvő generációkat, mely képesé teszi őket jómódban, tisztességesen megélni akár a jég hátán is!
Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba t.
Csíkszereda, 2012 június 15