Uram a mai evangéliumban e beteg embernek a barátait csodálom, kik nem álltak le a nehézségek láttán, hanem élő hittel társukat eléd vitték, hogy Te meggyógyítsd őt!! Nagyon szép ez a történet, ma a segíteni akaró emberekért imádkozom, leginkább az én kedves nevelőimért, kik nap mind nap ugyanígy a rájuk bízott gyermekeket felkarolják és megpróbálják imádságos szeretettel eléd vinni, hogy te gyógyítsad, tanítsad, vigasztaljad őket!! Áld meg Uram a segítő szándékkal lehajló nevelőket, munkatársaimat, támogatóinkat, hogy munkájuk gyümölcsét látva, öröm, fény töltse el a szívüket, gyermekeikkel éljenek békében ezen a földön, és munkájuk jutalmaként nyerjék el az örök életet!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Esti mese Nagy Mariann medgyesi nevelővel!
Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”
Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban?
Mi könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!” – vagy azt: „Kelj föl és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt.
Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.”