2017. január 28. – Szombat

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_2016022845.jpgJézus alszik a viharban!!  A nap terhétől fáradtan elbóbiskol a Mester! Milyen jó, hogy így tett, mert így az apostolok megtapasztalhatták Isten erejét! Nagyon fontos lenne, hogy sokszor elimádkozzuk Szent Ferenc atyánk egyszerű fohászát: "Ki vagy te Uram és ki vagyok én!?" 
A napokban az ősrobbanásról szóló  filmet néztem! Csodálatos hogy milyen végtelen felfoghatatlan erő szülte meg, mozgatja az univerzumunkat?? A fizikusok által kidolgozott világkép engem nagyban hozzá segít átelmélkedni szent Ferenc  fenti imáját és helyre rakni a felfuvalkodásra hajlamos önmagamat!!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.”  Erre  azok elbocsátották  a  tömeget, és  Jézust  magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük.  Nagy szélvihar támadt,  a  hullámok  a  bárkába  csaptak,  úgyhogy  az  már-már megtelt.  Ő  a   bárka  végében  egy   vánkoson  aludt.  Felkeltették   és megkérdezték: „Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?” Erre  fölkelt, ráparancsolt a szélre, és  ezt mondta a  tengernek: „Hallgass el,  nyugodj meg!” A  szél elállt,  és nagy  csendesség lett.  Ekkor hozzájuk  fordult: „Miért féltek?  Még mindig  nincs  bennetek hit?”  Nagy félelem  fogta  el ugyanis őket. Egymást  kérdezgették: „Ki lehet  ez, hogy még  a szél és  a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-41