Jézus alszik a viharban!! A nap terhétől fáradtan elbóbiskol a Mester! Milyen jó, hogy így tett, mert így az apostolok megtapasztalhatták Isten erejét! Nagyon fontos lenne, hogy sokszor elimádkozzuk Szent Ferenc atyánk egyszerű fohászát: "Ki vagy te Uram és ki vagyok én!?"
A napokban az ősrobbanásról szóló filmet néztem! Csodálatos hogy milyen végtelen felfoghatatlan erő szülte meg, mozgatja az univerzumunkat?? A fizikusok által kidolgozott világkép engem nagyban hozzá segít átelmélkedni szent Ferenc fenti imáját és helyre rakni a felfuvalkodásra hajlamos önmagamat!!
Szeretettel,
Csaba t.
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-41
