„Uram! Nincs emberem....." Oly sokfelől hallható ez a kiáltás! Sok magányos ember van aki szenved, akin nincs ki segítsen! Sok-sok gyermek némán, egyetlen könnycsepp nélkül sikolt, kéri, hogy segítsünk! Megsebzett tájak, romos épületek is némán kiáltanak, segítségünket kérik! Egész népek, nemzetek kiáltanak igazságos, szabadságunkat tiszteletben tartó béke után, biztonságot adó szervezett rend után, őszinte, vigasztaló, igaz emberi szó után!
Csodálom Jézus magatartását, megszakítja az útját, szerényen odamegy az emberhez és megszólítja: „Akarsz-e meggyógyulni?” Igen, Jézus kilép a saját világából és felkínálja a segítségét, nem tör ajtóstól az emberre, s mikor az segítséget kér, akkor minden fölösleges szöveg nélkül, a 38 éve béna emberhez így szól: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!”
Adná az Isten, hogy önmagunkba zárt önző világunk falait áttörve, felfedezzük a körülöttünk lévő, segítség után kiáltó testvéreinket, meghalljuk az ők sokszor hangosan ki sem mondott panaszát, és erővel, lendülettel, az ők segítségükre tudjunk lenni! Sokan némák, nem merik, nem tudják kimondani, talán meg sem tudnák fogalmazni azt, ami fáj nekik, csak szenvednek magányosan!
Bethesda mindenütt ott van, a környezetedben lévő, segítséget kérő testvéredhez indulj el most! Igen, ezt az elmélkedést elolvasva, állj fel és indulj el, vagy legalább telefonon hívj fel valakit, kinek a te szavad, vigasztaló bátorításod örömet okoz! Lépj ki önzésed magányából, azok közül a falak közül, melyről azt hiszed, hogy megvéd, de mely csak megfojtja szeretetre, jóságra, örömre szomjazó lelkedet, és tégy jót szeretetből!
Jó utat,
Csaba t.
Kép: Petrozsényben, a Jézus Szívéről elnevezett gyermekvédelmi otthonunkban van egy kommunizmus alatt meggyalázott szétvert kápolna. Hosszú évekig itt tartották a bányászoknak az ateista nevelést, aztán romoson magára hagyták! A kápolnát kitakarítottuk, de úgy érezzük, hogy Isten azt akarja, hogy rendbeszedjük, felújítsuk, hogy legyen a Zsil völgyi magyaroknak egy diszterme, ahol nem csak imádkozhatnának, hanem egy - egy előadást, színdarabot is tarthatnának! Nekem ez a meggyalázott kápolna is szótlanul segítség után kiált!!
A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő
azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
Jn 5,1-16
„Uram! Nincs emberem....." Oly sokfelől hallható ez a kiáltás! Sok magányos ember van aki szenved, akin nincs ki segítsen! Sok-sok gyermek némán, egyetlen könnycsepp nélkül sikolt, kéri, hogy segítsünk! Megsebzett tájak, romos épületek is némán kiáltanak, segítségünket kérik! Egész népek, nemzetek kiáltanak igazságos, szabadságunkat tiszteletben tartó béke után, biztonságot adó szervezett rend után, őszinte, vigasztaló, igaz emberi szó után!