2017. március 29. – Szerda

Nyomtatás
b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Szentek_17103425_10208966625468173_6178674656850907952_n.jpg„Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.”  Jn 5,17
Isten szeretne megajándékozni a becsületes munka örömével, az alkotás, a teremtés, a gyümölcstermés semmi máshoz nem hasonlítható tiszta, felemelő, életünknek értelmet adó boldogságával! Merjünk igent mondani az életre, a kétkezi becsületes munkára, vállaljuk a szellemi, lelki feladatainkat, és vigyük azokat jó végre! 
A gyermekeknek a tanítók, tanárok nem adnak olyan feladatokat, melyek meghaladják az ők képességeiket, egészen biztos, hogy a jó Isten, világunk legnagyobb pedagógusa, nem biz ránk olyan munkát, melyhez nem adna erőt, talentumot! Olyan könnyen mondjuk a gyerekeknek, hogy ne nyafogjanak, hisztizzenek a lecke mellett, hanem szépen álljanak neki és lépésről-lépésre oldják meg a feladatot, tanulják meg azt a tananyagot mit feladtak nekik, mert az az ők hasznukra lesz, hisz így ügyesednek, nőnek fel az élet igazi kihívásaihoz! Magunkat is ugyanezekkel a szavakkal kellene biztassuk, mert egészen biztos, hogy nincs előttünk olyan Isten akarata szerinti feladat, munka, mit ha alázatos kitartással felvállalunk, ne tudnánk jó végre vinni!
A bányászok szép köszöntésével kívánok jó munkát: Szerencse fel! 
Csaba t.  
Egy alkalommal  Jézus ezt  mondta a  zsidóknak: „Az  én Atyám  szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók  még inkább az életére törtek,  mert nemcsak a  szombati nyugalmat szegte  meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit  sem tehet önmagától. Csak  azt teheti, amit  az Atyánál lát.  Amit ugyanis  az Atya cselekszik,  azt cselekszi  a Fiú  is.  Az Atya  szereti a  Fiút,  és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is  mutat majd neki, hogy  csodálkozzatok rajta.  Amint ugyanis  az Atya  halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra  bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a  Fiút nem tiszteli, az  nem tiszteli az  Atyát sem, aki  a Fiút küldte.  Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az  én tanításomra, és hisz abban,  aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és  életre  támadnak.  Amint  ugyanis  az  Atyának  élete  van önmagában, a  Fiúnak is  megadta, hogy  élete legyen  önmagában. A  Fiúnak hatalmat adott arra  is, hogy  ítéletet tartson,  mert ő  az Emberfia.  Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra,  amikor a halottak meghallják az  Isten Fiának szavát, és előjönnek  sírjukból. Akik jót cselekedtek,  feltámadnak az életre; akik  rosszat tettek, feltámadnak  a kárhozatra. Én  önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a  magam akaratát keresem,  hanem annak akaratát,  aki küldött engem.”
Jn 5,17-30