Nagyon sokszor ültettem már földbe magot, mely szépen gyökeret eresztve szárba szökellt, hogy nagyra nőjön, és mégis olyan nehéz elhinni a szemem előtt történő csodát! Kezembe veszek egy kis magot, egy törékeny palántát és elültetem, gondozom, ápolom, és aztán ámulva bámulom, hogy abból a sáros földből milyen hamar felnő, kibontakozik! Ezelőtt pár évvel, Szent László ereklyéjével körbejártuk Erdély földjét. Minden állomásnál ültettünk egy - egy pici tölgyfacsemetét! Mára már nagyra nőttek, az ég madarai fészket raknak a fiatal fára!
Ne féljünk nagy dolgokat megálmodni, megtervezni, elkezdeni! Lehet, hogy még ma csak néhány kosza ötlet, mit egy kávé mellett pattogtatok, de ha Isten akaratának érzed, merd meghozni a döntést, húzd meg a ravaszt, tedd földbe a magot, indulj el! 12 évvel ezelőtt elindultam Amerikába, lett belőle egy ház, a képen látható két édesanya akkor még kisgyermek volt, de mi Isten nevébe befogadtuk e házba, növekedtek kedvességben, bölcsességben és lám, ma már kedves férjükkel szeretettel növelik gyermekeiket, s mint jó komaasszonyok egymásnak is segítenek! Egy összefogás, egy ház, tizenkét munkával eltöltött év, és már jönnek is az ég kis madarai, új élet fakad a kimondott igenből! Részese vagyok a csodának, hisz én ültettem a pici magot a földbe, de most szombaton mikor a kis Kristóf keresztelőjén én is ölbe vettem a parányi életet, nem jött, hogy higgyek a szememnek!
Megéri dönteni, megéri Isten akaratára határozott igent mondani! Megéri elültetni a megfogant magot, jó dolgozni, fáradni, hinni azt, hogy Isten nem csak szép gondolatokat, mesés álmokat ad nekünk, hanem azok megvalósulásánál is mellettünk áll, mindenben segít, elég hatalmas ahhoz, hogy amit elkezdett azt jó végre is vigye általunk! A kereszténység nem sopánkodás, hanem diadalmas élet, és ha valahol levesznek egy szoborról egy keresztet, mi bizalommal építsünk helyette ezer házat, melynek minden ablakából jókedvű, kacagó gyermekek nézzenek fel az otthonaink oromzatán az ég felé mutató keresztre! Mi az élet kovászát kaptuk, s nem a siránkozó, helyben topogó félelem lelkét!
Szeretettel,
Csaba t.
Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: "Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között." Majd így folytatta:
"Mihez hasonlítsam az Isten országát?? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle."
Lk 13,18-21
Nagyon sokszor ültettem már földbe magot, mely szépen gyökeret eresztve szárba szökellt, hogy nagyra nőjön, és mégis olyan nehéz elhinni a szemem előtt történő csodát! Kezembe veszek egy kis magot, egy törékeny palántát és elültetem, gondozom, ápolom, és aztán ámulva bámulom, hogy abból a sáros földből milyen hamar felnő, kibontakozik! Ezelőtt pár évvel, Szent László ereklyéjével körbejártuk Erdély földjét. Minden állomásnál ültettünk egy - egy pici tölgyfacsemetét! Mára már nagyra nőttek, az ég madarai fészket raknak a fiatal fára!