Mi magunkról azt hisszük, hogy látunk, és valóban sokat gyönyörködünk e világ ragyogó színeiben, csodálatos formáiban, a természet csodáiban, az emberi kéz alkotta értékekben! Látunk, és Isten hatalmas ajándékainak örvendezünk is, de ez csak az első lépés, a jó hír az, hogy van tovább! Sokszor a fáktól nem látjuk az Erdőt, a részletekben elveszve nem látjuk a lényeget! A mélység látásunkkal van a baj, hisz a szépségben a Szépet, a rendben a Rendezőt, a teremtményekben a Teremtőt oly ritkán látjuk meg! Ez is egy vakság, mellyel a ma embere nagyon megvan fertőzve!
Bizalommal kiáltok én is a jerikói vakkal Jézus Krisztushoz! Add Uram, hogy lássak, lássunk! Igen, arra kérlek, hogy segíts meglátni e csillogó, villogó, kavargó világon át a Te csodálatos, jóságos arcodat! Add, hogy e világ dolgait a maguk értékük, szerepük szerint szemléljük! A teremtmények szépsége, értéke soha ne homályosítsa el a
Te fenséges ragyogásodat! Segíts meglátni a mulandóban az Örökkévalót, az ajándékban az Ajándékozót, a pislákoló életben a Létet adó Szentháromságot!
Add, hogy lássunk,
Csaba t.
Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!”
Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent.
Lk 18,35-43
Mi magunkról azt hisszük, hogy látunk, és valóban sokat gyönyörködünk e világ ragyogó színeiben, csodálatos formáiban, a természet csodáiban, az emberi kéz alkotta értékekben! Látunk, és Isten hatalmas ajándékainak örvendezünk is, de ez csak az első lépés, a jó hír az, hogy van tovább! Sokszor a fáktól nem látjuk az Erdőt, a részletekben elveszve nem látjuk a lényeget! A mélység látásunkkal van a baj, hisz a szépségben a Szépet, a rendben a Rendezőt, a teremtményekben a Teremtőt oly ritkán látjuk meg! Ez is egy vakság, mellyel a ma embere nagyon megvan fertőzve!