Kérlek szépen! Döbbenetes látni, hogy Jézus Krisztus mennyire bátran bízik az emberekben! Odamegy hozzájuk és bizalommal megszólítja: Kelj föl és járj! Gyere, hagyd a hálót, légy emberhalász! A mai evangéliumban Zakeust szólítja meg: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Csodálatos, Zakeus leszáll a fáról, és meghívja Jézust vacsorára. Hiszem, hogy Jézus ezen a vacsorán nem szidta, piszkálta, szégyenítette meg Zakeust, hanem jóságosan szerette, elvetette szívében a bizalom magvát, és a ház ura a családja előtt feláll és így szól: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négy annyit adok helyette.”
Sokszor, ha bizonytalan lépésekkel is, de elindultam Jézus Krisztus útján, és sok kedves kollégám meg a gyermekek hatalmas hada bizonyítja, hogy járható ez az út! Az ember alázattal megszólítható, és hajlik a jó szóra! Tizenévvel ezelőtt egy aranyos kislányt hoztak hozzánk. Ebédeltünk és a négy éves csöppség ott gubbasztott a párolgó húsleves előtt! Mindenki jó étvággyal evett, csak az új lány nézte szomorúan a finom ebédet! Megkérdeztem, hogy nem éhes!? - Éhes vagyok, jött a válasz! De akkor miért nem eszel? Kérdeztem kíváncsian? Rám nézett a nagy szemével és csak annyit mondott: mert nem biztatnak! Átöleltem, adtam neki egy puszit és biztatásomra elkezdte jó étvággyal kanalazni a finom ebédet!
Igen Testvérem! Merjük biztatni, bátorítani egymást a jóra, a szépre, Isten életet jelentő akaratának a megtételére! Lelkünk mélyén mindannyian vágyunk az értelmes, gyümölcsöző, tiszta életre, merjük egymást jósággal, bizalommal biztatni, bátorítani a nemes, értelmes, világunkat előre vivő szép feladatokra! Sokszor csak a magas labdákra várunk, és ha helyzetbe hoznak, akkor nagyon ügyesek is tudunk lenni! Bízzunk egymásban, testvéredet ugyanaz a jó lélek mozgatja, mint téged, merd megszólítani, merd biztatni, bátorítani, hogy ő is kibontsa szárnyait és veled a magasba repüljön! Gyertek indítsuk el a szeretet megállíthatatlan láncreakcióját, izzítsuk be szeretettel világunkat!
Jézus útja járható, gyertek lépjünk rá!
Bizalommal,
Csaba t.
Kép: Kanadában tizenkét évvel ezelőtt jártam és hívtam meg az akkor hat éves Rebekát. Teltek az évek, a földben szunnyadó mag, a 17 éves lányban szárba szökkent, útra kelt, eljött Erdélybe és hat hónapig a Nagyszalontai házban nagy - nagy szeretettel nevelőként dolgozott. Érdemes megszólítani a testvérünket!!
Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Lk 19,1-10
Kérlek szépen! Döbbenetes látni, hogy Jézus Krisztus mennyire bátran bízik az emberekben! Odamegy hozzájuk és bizalommal megszólítja: Kelj föl és járj! Gyere, hagyd a hálót, légy emberhalász! A mai evangéliumban Zakeust szólítja meg: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Csodálatos, Zakeus leszáll a fáról, és meghívja Jézust vacsorára. Hiszem, hogy Jézus ezen a vacsorán nem szidta, piszkálta, szégyenítette meg Zakeust, hanem jóságosan szerette, elvetette szívében a bizalom magvát, és a ház ura a családja előtt feláll és így szól: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négy annyit adok helyette.”