Napi evangélium

"Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson." Lk 5,17 

Világunk legizgalmasabb és legnagyobb titka, maga a Szentháromságos egy Isten! Mindaz, amit tudunk a kinyilatkozásából tudjuk, hisz a Szentháromság titkának fátylát Krisztus lebbentette fel! Mesterünk arról beszél, hogy a szeretet egységbe olvassza a Szentháromságot, "Én és az Atya egy vagyok"! Miért fontos minden kinyilatkoztatott morzsája e nagy titoknak? Mert minket is e végtelen szeretetasztalhoz hívott meg Jézus Krisztus! A kölcsönös szeretet, jóság, bölcsesség, teremtő erő közösségébe hívnak, e közösségbe szeretnénk alázattal bele nőni! Ezért fontos minden olyan tanítás, ami kegyelmi világunk természetét mutatja be! 

Az Úr ereje indította Jézust, s egészen biztos, hogy ez az erő szeretne mozgatni bennünket is! Bízzunk Urunkban, Istenünkben és engedjük, hogy a szeretet útján vezessen bennünket is az Úr csodatevő ereje! Csak ez a végtelen gyöngéd erő képes elvezetni bennünket egy élhető jobb világba!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: A keresztelés szentségében megnyílik az ég és Isten által lakott templommá szentelődünk.

Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.

Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük láttára Jézus így szólt: "Ember, bocsánatot nyertek bűneid."

Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?" 

Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt: "Miért gondolkodtok így magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: "Bocsánatot nyertek bűneid!" - vagy azt: "Kelj föl és járj!"? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a bűnök megbocsátására." Ezzel a bénához fordult:

"Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!" Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: "Csodadolgokat láttunk ma."

Lk 5,17-26