„Sajnálom a népet." Mk 8,1
Ma nagyon sok rosszkedvű, szomorú ember él a földön! Pedig érzelmek, őszinte, tiszta ragaszkodás, szeretet nélkül nem lehet, nem érdemes élni! Ha csak gépiesen végezzük az Isten által ránk bízott feladatokat, a mindennapi munkánkat, akkor nagyon messze vagyunk még Jézus Krisztustól! Nekünk nem csak el kell végeznünk a feladatainkat, hanem azt örömmel, jósággal, szeretettel kell elkezdenünk és befejeznünk, minden nap azért, hogy Krisztus szép vonása felragyogjon az arcunkon!
"Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem."
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Piros Anna szép szerelmes verseket ad elő Nagyváradon!
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.”
Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?”
Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét.
Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 8,1-10
„Sajnálom a népet." Mk 8,1