"Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." Jn 5,17
Csodálom Teremtőnk munkastílusát! Az Alkotó úgy alkot, hogy háttérben marad, bár Ő teremtett mindent, mégis a szomjadat a kút vize enyhíti, a magból bújik elő a kis virág, gyermekednek általad ad életet az Isten! Végtelen gyöngéd szeretettel küldi angyalát Máriához, és Ő diszkréten, csendben a háttérben marad! A szentírás minden lapján ott van az Isten, de az egész Újszövetségben csak kétszer szólal meg Jézus Atyja, és mindkétszer drága szent Fiáról beszél: "Íme az én szeretett fiam, őt hallgassátok!"
"Legyetek tökéletesek, mint a mennyei Atyátok!" (Mt 5,48) - mondja Jézus Krisztus! A mai nap tanuljunk a mennyei Atyánktól munkálkodni! Úgy járjunk a réten, hogy semmit le ne tapossunk! Valahogy úgy legyünk jelen, mint a napfény, legyen a célunk virágnak gyönge szirmát szelíden úgy bontogatni, hogy az csodás színpompájában ne csak ragyogjon, hanem az éhes méhecskéknek finom nektár lakomát is adjon! Legyünk, mint a jó szakács, hordozzuk a rejtett konyha terhét, de az étkek örömét engedjük át a jókedvű vendégseregnek! Akarjunk úgy jelen lenni, mintha nem is lennénk, teremtő kezünkkel alkotásainkat úgy fogni, hogy azt ne is érintsük! Jelszónk: pillangó szárnyának hamvasságát soha meg ne sértsük! Vonjunk be az alkotás, a teremtés örömébe mindenkit, cselekvés nélkül cselekedjünk, s ha így teszünk, akkor jelenlét nélkül is mindenütt örökre jelen leszünk!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Csíksomlyó, a Szent István Otthon ablaka ragyog a tavaszi napfényben.
Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.”
E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel.
Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre.
Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra.
Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.”
Jn 5,17-30
"Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." Jn 5,17