Napi evangélium

Az élő hitért, akárcsak a létért küzdeni kell! Gyengeségeinkért. kudarcainkért mindig más a hibás: a szüleink, a tanárok, a nevelők, a papok, a polgármester, a kormány, s ha más nincs, akkor a  "körülmények"! Mindig van bűnbak, mindent meg tudunk magyarázni, csak soha nem mi vagyunk saját sorsunkért felelősek! Milyen autó az, mely csak 10 fokban indul el, de már mínusz 25 és plusz 25 fokban nem? Az ilyen motor nem kell!  

A növények, az állatok küzdenek a saját létükért, az ember az aki hátradől, hogy a Mama Hotelben kiszolgálják őt! Elvárod, hogy az iskola mindent megoldjon számodra, hozzon pszichológust, logopédust, fejlesztő pedagógust, mindenkit, és te hátradőlsz, hagyod magad, hogy mint egy zsák krumplit vigyenek! A felnőttek közül is sokan ezt teszik! Sokszor csodálkozva látom, hogy mennyi tüntetés, tiltakozás van! Mindig más a híbás!!! A te munkádat te kell elvégezzed! Süt a nap vagy tombol a szél, kösd fel a lécet és irány a fekete pálya! Küzdjél, lehet, hogy elesel, de a gyáva, tiltakozó, nyafogó ember soha nem lesz bajnok!! Te harcra születtél, a nehézségeket nem kerülni, hanem legyőzni kell, mert az farag embert belőled, acélozza izmodat, erősíti akaraterődet! 

Sajnos a hit útján is sok a nyafogás, hatalmas a közömbösség! Biztos, hogy minden kegyelem, de ha nem veszed a kezedbe a szentírást, ha legalább vasárnap nem mész templomba, ha soha nem térdelsz Istened elé, hogy vele ügyes-bajos dolgaidat átimádkozzad, ha nem járulsz az életadó szentségekhez, akkor ne csodálkozz ha lelked kiszárad és pusztasággá változik! A prófétának sajnos ma sincs becsülete, akárcsak Jézus korában a saját szülőföldjén, Ő akkor se, de most sem tehet ezért csodát, ahogy a Szentírás írja  - "Maga is csodálkozott hitetlenségükön." (Mk 6, 4)

A boldogságos Szűzanyát ha Betlehemben hideg - meleg vizes panzió várta volna, ha Egyiptomba legalább felvezette volna őket Gábor angyal, vagy ha az isteni gondviselés havonta a Gyermek után támogatást fizetett volna a Szent Családnak, hogy minden gondjukat megoldja, akkor valóban könnyebb lett volna a sorsuk, de én azt hiszem, hogy  Máriából soha nem lett volna Mennynek Királyné Asszonya! A megoldást kereső töprengések, a küzdelmek, az erőfeszítések emelnek fel, tesznek naggyá, méltóvá a szentek társaságára! A nehézségek, a küzdelmek kerülése, ha mindig másban keresed és találod meg a magad semmittevésed okát, akkor nem csak e földön vagy szánalmas anyámasszony katonája, hanem az örök életed is veszélyben van, hisz a Szentírás mondja: "mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kiköplek a számból. " Jel 3,15

Saját hitedért, életedért te vagy a felelős, vedd kezedbe sorsodat,

Csaba t. 

Kép: Keresztutat végeznek a gyermekeink!

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.” 

Jn 6,35-40