2018. július 2. - Hétfő, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)

Nyomtatás
b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Kozosegek_IMG_2053.jpgJézus Krisztus mindent elmondott és megmutatott nekünk, de egy dologra ő sem tud megtanítani bennünket, éspedig arra, hogy egy marék porból született földi halandóként, hogy lehet, hogy kell követni őt?! 
Hogy lehet a szent Fia által földre hozott eszmét emberként hitelesen megélni? Az első évszázadok óta a keresztények úgy tartották, hogy Mária a leghitelesebb keresztény, az ő életpéldájából láthatjuk, hogy mit jelent együtt élni az élő Istennel! 
Ezen a szép ünnepen legyen a Boldogságos Szűzanya a mesterünk, tanítónk, példaképünk. Sok mindent tanulhatnánk Máriától, de ez alkalommal, Sarlós Boldogasszony ünnepén mikor Mária Erzsébetnél való látogatásáról emlékezünk meg, csak három gondolatot próbáljunk körbejárni.
1. Mária rálép a szolgáló szeretet útjára. Idős rokona, Erzsébet gyermeket vár, s Mária útra kel az áldott állapotban lévő rokonhoz segíteni, szolgálni. Három hosszú hónapra félreteszi saját gondját, baját, szolgál, segít, szeret. Nem csupán napi néhány órára megy Erzsébethez, hanem oda is költözik hozzá. Jézus Krisztus sem néhány órára jön közénk a mennyek országából, hanem emberré lesz, velünk lakik, él, dolgozik. Ma oly sok felületes kapcsolat van, rámosolygunk egymásra, megkérdezzük a másiktól, hogy van, s már indulunk is tovább. Jézus, s az Ő példájára Mária és a szentek is, a bajban lévő emberek életének részévé válnak. Ezért költözünk mi is össze az árva gyerekekkel. Befogadjuk őket a családunkba, és a jó és rossz tulajdonságaikkal részévé válnak a mi életünknek.
2. Mária Magnificat-ot éneklő jó kedvvel lép be Erzsébet életébe, és Erzsébet örömében felujjong. Jézus születése, a világban való megjelenése örömhír, evangélium! Az Ő jövetele, akárcsak Erzsébet számára Mária látogatása, a remény, az öröm forrása. Milyen jó lenne ha az én megjelenésem, testvéreimmel való találkozásaim az öröm, a remény, a boldogság forrása lenne! Milyen jó lenne ha, mint jó illat, tiszta parfüm, jelenlétem belengné testvéreim mindennapi életét. 
3. Mária nem egyedül megy Erzsébethez, hisz vele van szelíd magzata Jézus Krisztus. Mária Isten jelenlétében járja élete útját. Erzsébet nemcsak Máriának örvend, hanem az őáltala hordozott isteni jelenlétnek is. Milyen jó lenne, ha ott ahol mi is megjelenünk, megjelenne áldásaival, kegyelmeivel, nyugodt békéjével a Szentháromság. Jézus Krisztus ígérete felbátorít, hisz Ő mondotta: "Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük". Éljünk úgy, hogy köztünk, bennünk, velünk lehessen a mi Urunk Jézus Krisztus! Találkozásunk az embertársaink számára, akárcsak Mária látogatása Erzsébet számára, kegyelem forrása, Isten-élmény legyen.
Szeretettel,
Csaba testvér
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre.” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. 
Lk 1,39-56