Napi evangélium

„Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Mt 15,21

Sokan kérdezik, hogy mi keresztények, hogy viszonyuljunk az Ószövetség választott népéhez,  a zsidókhoz?  A másképp gondolkodó emberekkel, népekkel kapcsolatban három irányba indulhatunk el! 

1. Az egyik a gyűlölködés, a vélt vagy valós sérelmek felhánytorgatása, a nyílt vagy burkolt konfrontáció! Sajnos világunk tele van ellenségeskedésekkel, hideg és kevésbé hideg háborúkkal! Ezeknek a szembenállásoknak, háborúknak egészen biztos nincsenek győztesei! Aki a csatát megnyeri, annak nem csak a keze lesz véres, hanem elveszíti ártatlanságát, magával sodró erkölcsi nagyságát is. A hóhérokat a társadalom soha nem tisztelte!  Jézus szavai világosak: "Aki kardot ránt, az kard által vész el"!

2. Aztán van a struccpolitika, mikor próbálunk gettóba zárkózva a másiktól elfordulva, elszigetelődve élni! Én sem zavarom az ő köreit, ő se zavarja az én mindennapi életemet, érdekeimet! Sajnos a világban egyre többen vagyunk, egyre kevesebb a csendes, meghitt zug, s így óhatatlanul találkozunk, egymással szembekerülünk, megvan a veszélye annak, hogy egymás lábára lépjünk!

3. A harmadik út Jézus Krisztus útja, a párbeszéd, a bizalom, a szeretet útja! Jézus átdöfött lábbal, átdöfött szívvel, Húsvét napján szembemegy az emmauszi tanítványokkal, két csalódott, kiábrándult zsidó emberrel... Ezek minden lépéssel távolabb kerülnek Jeruzsálemtől, az apostoloktól, a Krisztus által megfogalmazott értékektől!  Jézus nagypéntek sebeit hordozva nem ítélkezik, nem számon kér,  nem csak némán szenvedve elkíséri ezeket az embereket, hanem olyan szépen, bölcsen beszél, hogy ők maguk mondják később: "Lángolt a szívünk, míg halgattuk őt"!  Jézus tanítása, áldott jelenléte erőt ad az  emmauszi tanítványoknak, megfordulnak, éjnek idején visszamennek Jeruzsálembe, megkeresik az apostolokat és nem ellenségesen, nem is közömbösen, hanem örömmel, hangosan társaikat felrázva mondják: Él az Isten, feltámadt, szeret bennünket, van remény! 

Kedves testvéreim, nekem ez a harmadik út tetszik, én ezen szeretnék járni! Ezt az isteni utat kipróbáltam, megtapasztaltam, hogy érdemes  és lehet is eredményesen beszélni a más irányba elindult emberekkel! Hiszem, hogy a más célok, értékek felé tartó népekkel, nemzetekkel le kell ülni beszélni, el kell kezdeni velük egy mély, értelmes párbeszédet! Ha Jézus Krisztus követője vagyok, akkor se a nyílt, se a burkolt antiszemitizmus nem lehet az én útam! Egyetlen népet, nemzetet, felekezetet nem vethetek meg, nem tekinthetem ellenségemnek, bűnösnek, még kevésbé elvetendő, kiirtandó közösségnek! Jézus sír Jeruzsálem falai előtt, Ő szeretett népéért és a világ valamennyi nemzetéért meghalt a kereszten! Ha megváltó Istenünk képére, hasonlatosságára szeretnénk átalakulni, akkor imádkozzunk a zsidó nép megtéréséért is, tegyünk meg mindent, hogy az Ószövetség népe felfedezze azt, hogy az Újszövetség Istene, Jézus Krisztus nem más, mint az a végtelen Jóság és Szeretet, aki megszólította Ábrahámot, Mózest és a többi prófétát!  

Mindenekelőtt fogalmazzuk meg és mondjuk ki érthetően, hogy Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott Szentháromságos egy Isten szeretetközössége miért sokkal több, szebb, reménytelibb számunkra, mint az Ószövetség Istene!  Az Ószövetség Istene van aki Van, ítél élőket és holtakat, Ő az, akit az ember csodál,  imád a maga végtelen fönségében! Lelkem mélyére nézve azt érzem, hogy én ennél többre vágyom, és Jézus tanítása alapján bátran vágyhatok is többre, mert az Újszövetség egy Istene három személy, lüktető, élő, megbonthatatlan SZERETETKÖZÖSSÉG! Az én Újszövetségi hitem, tetteimet mozgató élő reményem nem kevesebb, mint az a tudat, hogy minden kicsinységünk ellenére, az Atya a Fiú és a Szentlélek, a Szeretetközösségben élő Szentháromság meghívott a maga asztalához, a maga társaságába! Igen, mi az Újszövetség népei hisszük és valljuk, hogy  az isteni személyek elfogadnak és azt akarják, hogy szeretetben egyesüljünk velük és egymással a Szentek közösségében, az örökkévalóságban! Számomra ez a találkozás, ez a közösség a mennyország,  az örök boldogság, életem értelme és célja! A Szentháromságos szeretetközösség nélkül, értelmetlen minden más! Mert minden más ajándék, áldás, gazdagság kevés, fapados, megalkuvás, melyet nem lehet, nem érdemes elfogadni!  A mi lelkünk Istenre szomjazik, erre a Szentháromságos szeretetközösségre, és nem hatalomra, pénzre, vagyonra, tündöklésre!  Ezt a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott hitet  kell érthetően, világosan elmondani a zsidóknak, és a föld minden lakójának! Ez a minden vágyunkat beteljesítő Szentháromság Szeretetközösségében való Egység, az emberiség végső célja, a sokfélességünkből adódó széthúzó erőt legyőző élő remény!

Kisebb testvéri szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.  

Mt 15,21-28