2018. szeptember 1. – Szombat

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Csaba_testver_IMG_5420.jpg...nem szeretnék másoktól elvett, államosított házban lakni...
Hogy lehet kamatoztatni a ránk bízott talentumokat?! Több embert is ismerek, akik talán jóhiszeműleg beleköltöztek a kommunizmus alatt mások államosította ingatlanjába. Az évek alatt kétségtelenül szépítették, karbantartották, hozzá is építettek az eredeti házhoz, aztán jöttek a változások és megjelent az eredeti tulajdonos, hogy szép szóval, perrel visszavegye a jogos tulajdonát! Sajnos sok emberi tragédia gyökere oda nyúlik vissza, hogy a ház nem Krisztusra, tiszta, becsületes alapokra épül, hanem mindenféle bűnös ingoványra, átláthatatlan lápos összevisszaságra! Olvasom a csatolt írást: "A mai Namíbia területén 1904 és 1908 között voltak felkelések a gyarmatosító németek ellen. A Német Császárság csapatai elfojtották a lázongásokat, a nagyjából 100 ezer fős herero törzsből alig 10 ezer embert hagytak életben, a nama törzset és több más kisebb népcsoportot pedig csaknem teljesen kiirtották." Végtelenül szomorú sorok! Egy személy, egy nép kamatoztatja vagyonát, mások szenvedése, vére által! 
Székelyföldet járom széltében -hosszában és sokszor fáj az elmaradottság, a más nyugati országokhoz viszonyított egyszerű szegénység, és mégis hihetetlen öröm, béke van bennem itthon, az én drága szülőföldemen! Itt nincs idegen jószág! Itt minden egyes szénaboglya, csűr, ház, templom, minden, de minden népünk szorgalmas verejtékéből született! A mi népünk nem "gyarmatosította", vagy gyarmatosít a nagyvilágban, mi nem másoktól erővel elvett, vagy tisztességtelen kereskedelemből, fegyver, kábítószer üzletelésből építettük iskoláinkat, kórházainkat, középületeinket, hanem a közbirtokosságok, egyházközségek, falvak összefogásából, becsületes munkából!!! Így szemmel láthatóan a ránk bízott talentumok nem szaporodtak talán épp olyan látványosan, mint más népeknél, de az ami van, a miénk! Gyengeségeink, kicsinységünk ellenére alázattal merhetünk Isten színe elé állni, mert Székelyföldön, a Kárpát-medencében rablott kincs olyan vagyon, melyhez más népek vére tapadva nincs! Bűneinkért keservesen megfizettünk! Ezek számomra nagyon fontos szempontok! Többek között ezért sem költöztem én Nyugatra, nem szeretnék másoktól elvett, államosította házban lakni, félve várva, hogy mikor nyújtják az ablakon be az elszámolási kérelmet!
Szeretettel, 
Csaba t.
Kép: Szárhegyi otthonunkat pénzel megvásároltuk, az épület a gyermekeké!!
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét. 
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
Mt 25,14-30