Sydneybe elmentünk a helybeli Botanikus kertbe!! Rácsodálkoztunk a szebbnél szebb növényekre, bokrokra, fákra! Mindenik, más, csodálatos, a beléje irt törvények szerint teszi a maga kötelességét, növekszik színpompás szépségében virtit, virágot bont, gyümölcsöt termel, elnyílik, csendben földrehull, majd elporlad!! Mihaszna szolgaként teszi mindenik a maga dolgát, nem vár el tapsot, fizetést, hálát, egyszerűen él, míg ellnem pusztul!!
Mennyi szín, forma, szemet gyönyörköttető szépség, csak úgy ragyog csendben Isten drága ege alatt!! Milyen jó lenne tanulni a növényektől, virágoktól és gyökeret eresztve a földbe, növekedve átölelni a kék eget, hirdetni teremtő Istenünk nagyságát! Aztán majd, ha eljön az idő szelíden lehullva átadni a teret az utánunk jövőknek, hadd hirdessék ők is, tarka színeikkel, formáikkal a maguk módján Isten irántunk való végtelen szeretetét!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 17,7-10
Sydneybe elmentünk a helybeli Botanikus kertbe!! Rácsodálkoztunk a szebbnél szebb növényekre, bokrokra, fákra! Mindenik, más, csodálatos, a beléje irt törvények szerint teszi a maga kötelességét, növekszik színpompás szépségében virtit, virágot bont, gyümölcsöt termel, elnyílik, csendben földrehull, majd elporlad!! Mihaszna szolgaként teszi mindenik a maga dolgát, nem vár el tapsot, fizetést, hálát, egyszerűen él, míg ellnem pusztul!!