Ausztrália földjén egy hatalmas vadfügefa tövében ülve gondolkodtam az elmúlásról! Behunyt szemmel éreztem a több mint száz éves fát, a hatalmas lombkorona békésen rám borult, ahogy csendesen leszáll az est és belakja a tájat, úgy töltötte el, lelkemet egy végtelen nyugalom! Mennyire törékeny egy kis fa, és ő az élet adta lehetőséget kihasználva, félelem nélkül, nap mind nap teszi a dolgát, új leveleket bontva növekszik, sugár ágakat sarjasztva próbálja átölelni az eget!! Az évek, évtizedek, évszázadok jönnek és ő csendben minden egyes áldott nap, sok sok levelét, mint anya a gyermekét jósággal táplálva, gyöngéden hordozza, a maga létével, életadó munkájával dicséri a Teremtőjét!
"Azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú..." Mt 13, 32 Nem tudjuk, mikor fújják le az élet nevű meccset, de amíg a pályán vagyunk küzdenünk kell!! Ez a fa nem borzad össze a fejsze láttán, léte utolsó percéig hordozza hatalmas lombkoronáját! Biztos vagyok benne, hogy ugyanez a mi dolgunk, élünk és szeretünk míg élnünk adatik!! Egymást testvérekként szeretve, gyermekeinket magasba emelve, Istent imádva, létünkkel nap mint nap dicsérjük Teremtőnket!! Ezért félelem nélkül, éljünk békésségben, tegyük állapotbeli kötelességeinket csendesen, s ha majd szol az utolsó harsona, akkor letesszük a kezünkből a szerszámot és Megváltónk kezébe kapaszkodva, elindulunk arra, amerre vezet az, ki életét adta értünk a kereszten!!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.
Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtó előtt.
Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya.
Mk 13,24-32
Ausztrália földjén egy hatalmas vadfügefa tövében ülve gondolkodtam az elmúlásról! Behunyt szemmel éreztem a több mint száz éves fát, a hatalmas lombkorona békésen rám borult, ahogy csendesen leszáll az est és belakja a tájat, úgy töltötte el, lelkemet egy végtelen nyugalom! Mennyire törékeny egy kis fa, és ő az élet adta lehetőséget kihasználva, félelem nélkül, nap mind nap teszi a dolgát, új leveleket bontva növekszik, sugár ágakat sarjasztva próbálja átölelni az eget!! Az évek, évtizedek, évszázadok jönnek és ő csendben minden egyes áldott nap, sok sok levelét, mint anya a gyermekét jósággal táplálva, gyöngéden hordozza, a maga létével, életadó munkájával dicséri a Teremtőjét!