2018. november 22. – Csütörtök

Nyomtatás
b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_IMG_E9878.JPGMa kora délután volt egy találkozó a Sydney-ben lakó magyar testvérekkel, s utána néhány fiatal megmutatta a nagy várost! Tömegközlekedéssel késő estig, sokat csavarogtunk, egész délután utaztunk vonattal, hajóval és nagyon sokat bandukoltunk a több mint 5 milliós megapolisban. Néztem a járókelő embereket ahogy céltudatos komolysággal ment ki - ki a maga útján, meg figyeltem a turistákat is, akik már sokkal ráérősebben, mindent megcsodálva fényképezgettek. Láttam hajléktalanokat meg prédikáló szerzeteseket is, mindenféle rendű, rangú embert. Azon gondolkodtam, hogy vajon ha most Jézus e nagy város falai előtt megállna, vajon mit szólna? Leborulna sírva vagy nyugodtan továbbmenne, esetleg áldó kezét magasba emelné? 
Befelé fordultam, imádkoztam, de nem érzem úgy, hogy e nagyváros forgatagát látva Jézus sírva leborulna! Úgy gondolom, hogy Sydney nem Jeruzsálem, inkább Jerikó, hol az Úr jóságosan mosolyogna, áldja a várost, gyógyítja a nevét kiáltó bajban lévőt, és ő maga is néven szólítana sok - sok helyét kereső Zakeust! Igen, hiszem, hogy e nagyvárosban, hol nagy a hajtás és mindenki vagy dolgozik vagy munkába siet,  Jézus nem elítélné az embereket, hanem szeretettel magához hívná a megfáradtakat, hogy jóságosan átölelje, felüdítse őket! Jártunk azokban a városrészekben is, hol szivárvány színű zászlók alatt tarka hajú, tetovált fiatalok üldögéltek a tavaszi napfényben, magukba roskadva, de bennem itt sem az ítélet hangja dübörgött, hanem egy szelíd, imára hívó, jóságos hang szólított meg! 
A liturgikus évnek lassan vége van, nemsokára újból szent adventi időt kezdünk, mert mi nem a világ végét várjuk kétségbeesve, hanem Isten országát építjük bizakodó szeretettel!
Reményteli szívvel, 
Csaba t.
Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”  
Lk 19,41-44