2018. december 21. – Péntek

Nyomtatás
b_300_300_16777215_00_images_stories_Alapitvany_Hirek_IMG_E1946.JPGA keresztény ki meghallotta Isten hívását Mária példájára útra kell és sietve elindul a szolgáló szeretet útján! Isten szeretete sürget minket!! Krisztus közelsége arra indit, hogy megfogjuk egymás kezét és ahol szükséges jót tegyünk!! Mária nem ünnepelteti magát, hanem Erzsébet gondjait magára vállalva sürög - forog a kis Jánoska körül!  
Ilyenkor karácsony előtt vegyem számba, hogy mi van a két kezembe, sikerült-e jó cselekedetekkel fel díszíteni a kis Jézus Karácsonyfáját! Tudok-e, akarok-e az irgalmas szeretet cselekedetei közül ajándékot venni, vinni Megváltómnak! Még nem késő, induljak el, vegyem sorba az irgalmasság testi, lelki cselekedeteit a kínálat bőséges, ne válogassak, hanem bele a kosárba, egymás után pipáljam ki azokat!  
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Gyergyói Három Királyok ajándékot adnak a kis Jézusnak
Az irgalmasság cselekedetei
Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.
Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.
Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: 
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!”  
Lk 1,39-45