2018. december 31. – Hétfő

b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Pedagogia_49388142_1352902848184909_8831326477183090688_n.jpgAz áldás az új évben legyen maga az Áldást osztó mennyei Atya, a mi teremtő Istenünk! Újévi jókívánságaimmal fogadjátok a szeretettel küldött meghívómat is 2019-ben egy szent utazásra! Induljunk, Isten vár reánk!!
Szeretettel,
Csaba t. 
Átnézve 2018 eseményeit, felemelve népem nagy fazekáról a fedelet,  úgy látom, hogy mindenből van bőségesen! Ma nem pénzből, ruhából, házból, autóból, továbbtanulási lehetőségből vagy akár szabadságból van kevés, hanem élő hitből, mindent beragyogó reményből, életünket megújító szeretetből, igen, egyszóval - én úgy látom, - ma Istenből van kevés! 2019-re éppen ezért én a magam és a népem számára nem ajándékot, hanem az ajándékot osztó, az Ajándékozót kérem, nem bölcs tanítást keresek, hanem Mestert, magát a Tanítót szeretném megismerni, megismertetni veletek! Talán nem tévedek ha azt mondom, hogy nem gazdagságra vágyunk, hanem az egyetlen igaz Értéket, az Istent szeretnénk átölelni, mert nélküle semminek semmi értelme nincs! 
A 2019-es esztendőben a Mennyei Atyát szeretném jobban megismerni, megismertetni veletek, ezért mondtam, hogy ez az év az Isten éve legyen! Magához az Istenhez szeretnék minden gyarlóságom ellenére közelebb kerülni, tudom, hogy nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjjön, de ennek ellenére azt is tudom, hogy Teremtőm maga kérte, hogy lángoló szeretettel imádjuk őt! Az első és legfontosabb parancsa a tíz közül: Uradat, Istenedet imádd! Azért vagyunk a földön, - a gyermekeinknek tanított Katekizmus szerint -, hogy Istent megismerjük, megszeressük, és őt imádva az ő szeretet közösségébe, a mennyországba jussunk!
Jézus arra bíztat, hogy legyünk tökéletesek, amint a Mennyei Atyánk is tökéletes! A napokban olvasgatva a Szentírást, Isten csodálatos szép vonásaira csodálkoztam rá! 2019 minden egyes hetében szeretnék egy - egy szép isteni vonást átelmélkedni azokkal, akik velem tartanak e csodálatos utazásban! E zarándok úton van hely bőségesen! Létrehoztunk egy hírlevelet: Uradat, Istenedet imádd névvel, és aki ide feliratkozik, annak el is küldjük hetente az elmélkedéseket! Gyertek tartsatok velünk, együtt közösen fedezzük fel Teremtő Istenünk szép vonásait, biztos vagyok benne, hogy ezen az úton ha elindulunk, szépen fel fognak ragyogni Mennyei Atyánk szép vonásai a mi arcunkon is! Madarat tolláról, embert barátjáról, gyertek mondjunk igent Isten hívására, imádjuk Teremtőnket s tárjuk szélesre szívünk ajtaját a kopogtató, zörgető Szentháromság előtt!
Szeretettel várunk, 
Csaba t. 
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.  
Jn 1,1-18