Sok sok okos dolgot mondtak, mondanak az emberek az Istenről, de ma, ezen a szép ünnepen ne azt nézzük, hogy mi emberek mit gondolunk, mondunk Teremtőnkről, hanem azt elmélkedjük át, hogy Isten mit látott jónak önmagáról elmondani!
Az Ószövetség népe, tudta, hogy Isten van, hogy Ő a mi jóságos mennyei Atyánk, vallásos áhítattal tisztelte, parancsait megtartva követte, de a Teremtőnk belső életéről nagyon keveset tudott! Vízkereszt napján ünnepeljük, hogy a nagy Isten közénk jön és bemutatkozik, mint Szentháromság!! Egy Istenben három személy!? A teremtett világ, a csillagok, a napkeleti bölcs tudósok hódolnak Krisztus előtt! Az Ószövetség szent emberei, a Jeruzsálemi templomban, a vak Simeon, Anna asszony köszöntik a Messiást! Keresztelő Szent János a Jordán folyóban megkereszteli Jézust és maga a mennyei Atya, a Szentlélekkel tesz tanúságot Szent Fiáról: ".. megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Mt 3, 16-17
Számunkra, keresztény Isten hívők számára központi igazság a kinyilatkoztatott Szentháromság tana! Mindannyian az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében vagyunk megkeresztelve! Isten jónak látta ezt a titkot megosztani velünk, Krisztus azért halt meg a kereszten, mert magát Istennek nevezte, és ezt a zsidó kortársai nem akarták elfogadni, elhinni! De miért hitünk legfontosabb igazsága az, hogy az egyetlen Teremtő Istenünk igazából Szentháromság!?
Elmélkedjük hosszan az Isteni személyek közti viszonyt! A 12 éves Jézus, Jeruzsálemben a három napja Őt kereső édesanyja kérdésére, csodálkozva válaszolja, hogy: "Nem tudjátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Később is a csendbe visszavonuló Jézus, ahogyan a Szentírás megjegyzi: Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Lk 6,12. Utolsó leheletével is, a kereszten mennyei Atyát szólítja: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)! A mennyei Atya szeretettel beszél a Szent Fiáról, akit megdicsőít a Sinai hegyen: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok«. Mt 17,5 Ha figyelmesen olvassuk az Evangéliumot, lépten, nyomon azt látjuk, hogy az Isteni Személyek lángoló szeretettel figyelnek egymásra, egymás akaratát, dicsőségét szolgálják!
Igen, a Szentháromság Szeretet Közösség, és mi ebbe a Szeretet Közösségbe kaptunk meghívást! A mi életünk célja felnőni Isten imádásában, a lángoló szeretetben, a bennünket jósággal meghívó Szentháromság menyegzős asztalához!! Jézus önmagában, az Ő megistenített földi testében hidat ver az ég és a föld között, nem mert megérdemeljük, nem mert méltók vagyunk rá, hanem azért, mert ajándékozó szeretetével jónak látta lehajolni hozzánk!! Nagy dolog az Ószövetség Istenét követni, de mérhetetlenül nagyobb dolog a Szentháromságos egy Istent megismerni, megszeretni, és imádni!!
Az Isten kép, meghatározza, az önmagunkról, a világunkról alkotott képünket is! Ha Isten nem egy magányos mennyei Úr, ki kinyújtott kézzel, erős karral irányítja, uralja, az Őt hódoló marék porból született emberkéket, hanem egy végtelenül gyöngéd, szeretetet adó, szeretetben fürdő, felénk karját kitáró Szentháromság, akkor nekünk Teremtőnk képére, hasonlatosságára át kell alakuljunk, közösségeink szeretet közösséggé kell váljanak! Ha Isten Szeretet Közösség, akkor Teremtőnknek ez a szeretetet adó, szeretetet kapó szép vonása a mi arcunkon is fel kell ragyogjon!! Akkor leszünk tökéletesek, ha itt a földön már megpróbálunk Teremtőnkkel is, egymással is, és a föld minden teremtményével szeretet közösségben élni! Hisszük, hogy e földi erőfeszítésünkét, próbálkozásainkat fogja Isten kiteljesíteni, irgalmas jósággal az Ő országában!
A Szentháromságot dicsőítve,
Csaba t.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Latinul:
Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto, sicut erat in principio, et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen.
Sok sok okos dolgot mondtak, mondanak az emberek az Istenről, de ma, ezen a szép ünnepen ne azt nézzük, hogy mi emberek mit gondolunk, mondunk Teremtőnkről, hanem azt elmélkedjük át, hogy Isten mit látott jónak önmagáról elmondani!