2019. január 30. – Szerda

Kategória: Napi evangélium Találatok: 332
b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_51119347_2099479706794303_6541511547183693824_o.jpgRánézel a képre, a behavazott tájra és azt mondod, hogy szép! Holott így csonttá dermedve, egy iszonyú küzdelem körvonalazódig előttünk! Ezek a fenyők, akárcsak mi magunk is a Teremtőnktől az élet hordozásának, kibontakoztatásának a parancsát kapták!! Magjuk kemény földbe hullott, de ők az élet mellett döntöttek, élnek és élni akarnak! Leáll a növekedésük, az élet funkciójuk, télen némán gubbasztanak a hó alatt! Tavasszal új rügyet fakasztanak és győzelmüket a létükre törő fagyos télen egy újabb koronát növelve ünneplik meg!! Minden évben mámoros diadallal egy rend új ággal gyarapodnak, s bár tudják, hogy győzelmük egy pár hónap alatt semmivé lesz, s újból lecsap a fagyos tél az ágakra , mégis növekednek az ég felé!! 
Ma a Mesterünk magvetőről szóló  szavait olvasva nem arról szeretnék elmélkedni, hogy milyen az áldott föld, mely befogad, termékeny, vagy tövises-e, netán köves? Hanem arról, hogy nekem mind életet hordozó magnak mi a dolgom: Az én dolgom elfogadni a földet melybe hulltam, melybe őseim belehaltak, legyőzve a nehézségeket, nagyra nőve gyümölcsöt teremni, maradandó gyümölcsöket!! Vannak gondok, nehézségek, problémák? Biza sok baj van ebben a földben, tövises, szikes, köves, de ez adatott nekünk!! Biztos, hogy vannak nagyon nehéz fagyos nappalok, éjszakák, de ki kell tartanom, bíznom kell abban, hogy jön az áldott napfény, a tavasz mikor diadalt ülve új remény, álom sarjad a szívemben!! 
A fagyos télben, az áldott tavaszt várva, szeretettel, 
Csaba t.   
Kép: Fodor István, fent a Hargitán
Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!” 
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.” 
Mk 4,1-20