2019. február 5. – Kedd

Kategória: Napi evangélium Találatok: 242
b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Szentek_IMG_5134.jpgMilyen sok bajban lévő "Jairus leánya", bajbanlévő gyermek, vérfolyásos asszony, hosszú évtizedek óta bénán fekvő ember van a mai világban is, akik sírva mondják: "nincs emberem" ki mellém állna, ki segítene, aki a szolgálatomba szegődne. A napokban egy magányos néninél voltam, ki egyik lábát elvesztette, érszűkület miatt. Az idős néni kórházban dolgozott hosszú évekig, a város szélén van is egy kis garzonja, nyugdíja is van valamennyicske, de "nincs embere". Kellene bevásárolni menni, különféle számlákat intézni, takarítani, s mindig minden dologra valakit meg kell kérni. Sajnos sok ilyen néni és bácsi van. Ahogy elnézem a gyermekvállalási kedvet, még nagyon sok ilyen magányos "embertelen" ember lesz. 
A társadalmunkat összetartó szövet nagyon meggyengült. Vélt, valós sérelmeink alapján hihetetlen könnyen fordítunk hátat egymásnak, engedjük el egymás kezét. A bajban lévő gyermekeink közül nagyon soknak vannak rokonaik, szüleik, de a magára maradt idősek közül is a legtöbbnek van rokona, hozzátartozója. Jézus Krisztus lehajol egy ezer idegenhez, félretesz mindent és elindul Jairushoz, hogy a szenvedő gyermekén segítsen, a beteg asszonyt a nagy tömegben is megszólítja. 
Milyen jó lenne, ha Jézus Krisztus képére, hasonlatoságára átalakulnánk!! Ezen a napon imádkozzunk azért, hogy Jézusnak a beteg gyerekhez siető, szenvedő beteghez lehajló szép vonásai felragyogjanak a mi arcunkon is. Adja az Isten, hogy elsősorban a vér szerinti rokonainkat gondozzuk, ápoljuk, de Jézus példájára az ezer idegenekhez is tudjunk irgalmas felebaráti szeretettel oda fordulni.
Kisebb testvéri ragaszkodással,
Csaba t.
Kép: Légy te a XXI század Szent Kristófja
Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. 
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!” 
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.  
Mk 5,21-43