Napi evangélium

Képmutatók! Képmutatás! Csendesedjek el és nézzek magamba, vajon ez a Jézus által ostorozott rossz tulajdonság mennyire vert gyökeret bennem!?

A mai ember nagyon sokszor nem "van", hanem látszik valaminek, olyasmit mutatunk, amik igazából nem "vagyunk". A napokban egy magyarországi, vidéki iskola évi költségvetését elosztottuk a diákok számával s a tanítási napokkal. Ötezer ötszáz forintba kerül abban az iskolában egy nap. Ez azt jelenti, hogy minden tanév egymillió forint. Ennyi pénzt adományoz az adófizető társadalom minden egyes diáknak, és ebben természetesen nincs benne sem az iskola építése, fenntartása, se más típusú kiadás sem. Kérdem én azt, hogy diákok, tanárok mennyire dolgozunk rá az adófizető emberek adományára?

Képmutatás! Sajnos mindennapi esemény, nagyokat pályázni, össze-vissza ígérgetni, aztán az elnyert pénzekkel így-úgy elszámolni! Sajnos aztán a végeredmény... nem lesz semmi belőle. Félelmetesen sok pénzt lepályáztak mindenféle "szakemberek", mindenféle mondvacsinált problémák megoldására! Például a szórványmagyarság felmérésére készültek hangzatosabbnál hangzatosabb tanulmányok, beszámolók, de ebből a bajban lévő közösségek, a konkrét fizikai személyek vajmi keveset profitáltak. Sajnos, ismerek olyan gyermekvédelemmel foglalkozó szakember gárdát is, akik ugyancsak nagyokat pályázva sokszor a Szent Ferenc Alapítvány gyerekeiről készült fényképpel, aztán néhány arcfestős mókával, pár tál gyümölcssalátával számolnak el a lepályázott pénzekről. Képmutatás! 

Mímeljük, hogy imádkozunk, mímeljük, hogy dolgozunk, mímeljük, hogy szeretjük egymást, és közben terméketlen fügefaként tengünk-lengünk! Így van, csak ne csodálkozzunk ha az életünkbe gyümölcsöt kereső Krisztus átkot mond ránk. Egymást, sőt még magunkat is képmutató álszenteskedéssel be tudjuk csapni, de Istent nem lehet becsapni. Üljünk neki tanulni, s mi felnőttek tegyünk meg mindent, hogy a gyermekek valóban tanuljanak, hogy a drága pénzen fenntartott oktatási intézmények a tudás, tanulás, a kibontakozás, bölcsesség fellegvárai legyenek. Minden egyes pénz érmével, mely emberi munkából kisajtolt adóból származik, ha lepályázod, az utolsó ítéleten el kell számolnod. A megpályázott pénz talentum, amelyet ha nem kamatoztatunk, számíthatunk teremtő Istenünk ítéletére. 

A képmutatás sok ezer arccal próbál belopakodni nap mind nap az életünk legbensőbb szentélyébe is, de mi ne hagyjuk, mint a gazt a kertész irtsuk ki irgalmatlanul, mert nagyra nőve megfojt, megül mindent mi érték, fontos számunkra!! 

A képmutatás bűnétől menekülve, 

Csaba testvér

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. 

A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” 

Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” 

Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”

Mk 7,1-13