2019. március 23. – Szombat

Kategória: Napi evangélium Találatok: 428
b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Pedagogia_14kwbvb.jpgA XXI. század a tékozló fiúk kora! A mi és a gyermekeink örökségét pusztítjuk féktelen mohósággal, és ezt sokszor észre sem vesszük! Hiszem, ha Isten ma adná Mózesnek a kőtáblát, ott állna azon egy XI. parancsolat is: "Ne pusztítsd el a szülőföldedet!" Az emberek mindig mohók, kapzsik voltak, minden kellett nekik, de a ma embere féktelen bírvágyának táplálásához egy hatalmas szövetségest kapott, a gépeket! Erős, hatalmas gépeink pillanatok alatt kidöntik azt a fát, elhordják azt a hegyet, felhozzák akár a föld mélyéből vagy a tenger fenekéről is azt, amit megkívántunk! Amit őseink csak hosszú, nehéz munkával tudtak elérni, azt helyettünk a gépek tonnaszámra termelik! 
Nagyböjtben Istent és az ő szent akaratát kell keresnünk! Hogy volt eddig és hogyan is legyen tovább? Döntenünk kell, a világunkat felzabáló, kapzsi fogyasztói társadalomnak mennyire akarok része lenni? Tudnunk kell, hogy értem és érted vágják ki a fákat, betonozzák le a termőföldeket! Ha te vásárolsz, akkor ők nem állnak meg, hanem újabb és újabb gyárakat fognak építeni! Rafinált reklámokkal megtesznek mindent, hogy vágyaidat felkeltsék, fogyasztásra ingereljék! Nincs megállás! Vedd meg és dobd el! A náladnál is kapzsibb, a te mohóságodból élő emberek csak akkor fognak megtorpanni, ha nem lesz kereslet az általuk megtermelt javakra!  
A nagy kérdés, hogyan térhet meg a XXI. századi tékozló gyermeke?! Hol van az a csendes, egyszerű atyai ház ahol várnak ránk? Jó hinni, hogy megvan az a hely ezen a földön, ahol a velünk együtt élő növények, állatok kiirtása nélkül is boldogok lehetünk! Hiszem, hogy mindannyiunkra vár az az otthon, ahol nem csak találkozhatunk mennyei Atyánkkal, hanem ahol mindent újratervezhetünk és ahol boldogság vár reánk! Hosszú évek óta én csak másodkézből vett ruhákat, bútort, autót használok! Rájöttem, hogy az asztalról lehulló morzsa finom! Félretett, kidobott, de még jó dolgokból épült fel a Szent Ferenc Alapítvány! A gyermekeinket is erre a szerény, kevésből fenntartható, üzletbe csak nagyon ritkán járó életre neveljük! Nagyböjt van, próbáld meg visszafogni a fogyasztásodat! Vásárlási éhségünket tudatosan fogjuk böjtre!
Szülőföldem iránti féltő szeretettel, 
Csaba t.
U.i. A lelkiismeretünk vizsgálata előtt elcsendesedve, hallgassuk meg ezt a dalt! 
Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: 
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek. 
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki. 
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”  
Lk 15,1-3.11-32