2019. május 16. – Csütörtök

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Vegyes_60299578_2750576474984017_2082883354138509312_n.jpgBizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.” Jn 13,16-20
Jézus többször beszél a jó Pásztorról! Elmondja, hogy milyen az igazi jó pásztor, hogy kell neki viselkednie azért, hogy a juhai hallgassanak a szavára és kövessék őt. A fent idézett részben Jézus alázattal azonosítja magát az Ő munkatársaival, a neki szentelt papokkal, szerzetesekkel. Mikor először olvastam ezeket a sorokat, engem kirázott a hideg, hisz egyfelől érzem saját magam kicsinységét, gyarlóságát, gyengeségét, másfelől érzem, hogy én, mint Isten szolgája valóban Alter Krisztus (Krisztus mása) kell hogy legyek. Meg kell valósítanunk azt amit szent Pál olyan szépen fejez ki amikor azt mondja: "Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." Gal 2,20
Imádkozzunk a hivatásokért, azért, hogy a gazdag ifjak, a fiúk és a lányok meghallják Krisztus hívását és nagy lélekkel induljanak el az Istenimádás, az emberszeretet keskeny és meredek útján. Isten nemcsak a Szentírásban akar hozzánk szólni, nemcsak az Oltáriszentségben szeretne köztünk lenni, hanem mindennapi szolgáló szeretettel jelen akarna lenni a neki szentelt nők és férfiak életében.
Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba testvér
Kép: Pál Feri atyával
Evangélium
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.” 
Jn 13,16-20