Bővebben: 2019. április 8. – Hétfő„Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.” Jn 8,20
A napokban egy olyan emberrel találkoztam, aki magát ateistának nevezte.... Megkérdeztem, hogy ki az az Isten akit ő elutasít? Mikor néhány szóval lerajzolta azt az Istent akit ő eldobott, akkor nyugodt lelkiismerettel azt mondom, hogy jól tette, hogy annak az istennek aki az ő fejében körvonalazódott nem fogta meg a kezét!! Nagy kerek szemekkel nézett rám, majd azt mondta, hogy nem érti, mit is beszélek!!
A téves, hazug Istenképet, mely környezetünk, olvasmányaink alapján bennünk kialakult el is kell dobni, mert a beteg hit többet árt, mind amennyit használ!!
Majd megkérdeztem, hogy szeretné-e ha beszélnék az én Istenemről?! Elbizonytalanodva bólintott és én elkezdtem beszélni a kétezer évvel ezelőtt karácsony éjjelén Betlehemben közénk jött Jézus Krisztusról!! Arról a kisdedről, ki átölelte Máriát, összekócolta József szakállát, majd rámosolygott a pásztorokra, a napkeleti bölcsekre!! Igen, ha megismerjük a mi Megváltónkat, akkor ismerni fogjuk teremtő Istenünket is. Jézuson keresztül vezet Istenhez az út!! A bennünk lévő helyes Istenkép kialakításáért mindenek előtt az önmagát Jézusban kinyilatkoztató Végtelent kell megismerni! Nem kell sietni, nyugodtan olvassuk hosszan az Evangéliumot, és ha valahol megakadunk, akkor forduljunk bátran segítségért.... én is szívesen állok a rendelkezésetekre!!
Ahogy felragyog Jézus Krisztus arcán a teremtő Isten szép vonása, úgy fog bennünk egy egészséges, számunkra erőt, hitet, reményt adó Istenkép kialakulni!! Jézus tanítását olvasva ez az Istenarc mind szebb, szerethetőbb, csodálatosabb lesz! A Szentháromság felénk is nyitott szeretetközösségének megsejtése, tavaszi napfény, kiteljesedő hitünk virágba borulása!! Jézussal útra kelni az evangélium fényében elindulni a Szentháromság felé, egy csodálatos kaland, melynek nincs se vége, se hossza, mert Istent, a végtelent bebarangolni, még végtelen hosszú idő alatt sem lehet!!
Létünk célja, Istent megismerni, megszeretni és vele az örökkévalóságban egy menyegzős asztalhoz ülni!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Gyermekeink, Gyermek Jézus Kilencedet végeznek a piski kertben.
Egy alkalommal Jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” 
A farizeusok erre azt mondták: Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes.” 
Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek. Én nem mondok senkiről ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én állításom, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem. Márpedig a ti törvényetek azt írja, hogy két személy együttes bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot teszek tehát magamról én, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya.” 
Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” Jézus azt felelte: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”
Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett, amikor tanított a templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája. 
Jn 8,12-20
Bővebben: 2019. április 7. – Nagyböjt 5. vasárnapja„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Jn 8,11
Nagyböjt a bűnbánat, a kiengesztelődés, a megbocsájtás ideje! Még annak idején a gyulafehérvári szemináriumban döbbentem rá, hogy a harag, a bűn és az Isten imádó szeretet nem fér meg egyszerre az ember lelkében! Az őszi munka során valós vagy vélt igazamat védve, összekaptam egyik társammal. Akkor és ott az én igazam felülírta a főparancsot, a szeretet parancsát! A munka végén az esti imára összegyűltünk a kápolnában. Próbáltam teremtő Istenemhez emelni a lelkemet, de éreztem, hogy imámnak nincs szárnya, csak botorkáltam a zaklatott indulataim mocsarában. Társam előttem ült a padban, megböktem, ő hátra fordult, rámosolyogtam és arra kértem, hogy bocsásson meg, ne nyugodjon le a nap a haragunk felett! Visszamosolygott rám, intett és mindketten folytattuk a zsolozsma végzését! A kulcs elfordult, az ajtó feltárult, szívemben a nap kisütött, egyből íze lett a szónak az Istenhez szálló fohásznak!
Merjünk bocsánatot kérni, nagylelkűen megbocsájtani, mások tartozását elengedni, még akkor is, ha az akire neheztelünk, haragszunk emberi mércével mérve, nem érdemli meg, talán meg sem köszöni a jóságunkat! Istennel való személyes, élő kapcsolatunk mindennél többet ér! Higgyünk a szeretet végső győzelmében, gyógyító, életet adó hatalmas erejében és bocsássunk meg szívből egymásnak!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Az áldott nap a sűrű erdőn is átragyog.
Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. 
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” 
Jn 8,1-11
Bővebben: 2019. április 6. – SzombatJézus nem hiába sír Jeruzsálem felett, mert ennek a városnak meg voltak  számolva a napjai, és mégis milyen rövidlátók az itt élő emberek!? Városuk a pusztulás szélén, kezükben az élet mentő gyógyszer és ők nem megragadják Isten áldó kezét, Jézus feléjük nyúló jobbját, hanem azon tanakodnak, hogy hogy pusztíthatnák el a Megváltót!?
Félelmetes, ez a vakság!! A szeretet, a párbeszéd, a kiengesztelődés az életre vezet, az egymástól elfordulás, a néma duzzogás, a harag, a pusztulás hordozói!! Ők, kétezer évvel ezelőtt döntöttek, a nagy kérdés: te hogy döntesz?? 
Nagyböjti szentidőben, merjem, akarjam Krisztus társaságát keresni, fürdessem lelkemet az Ő áldott jelenlétében! Mesterem példájára döntsek a párbeszéd mellett, a szeretet, a megtestesült Élet mellett,
Csaba t. 
Kép: Déváról, két szép gyermekünk...
Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.  
Jn 7,40-53
Bővebben: 2019. április 5. – PéntekVendégségben voltunk, velem volt néhány kamasz fiam is, amolyan két lábon járó  energia bombák. A vendéglátó családnak volt egy szép Pityu névre hallgató papagája!! Persze a fiuk egyből kinézték maguknak a szép madarat és elkezdték becserkészni. Csodálattal láttam azt a végtelen nyugalmat, óvatos tapintatot, ahogyan a mindent lesodró, száguldó fiaim, lelassulnak, a bennük tájfunként örvénylő erőt visszafogják, és végtelen türelemmel közelednek a madárkához!! Közben én a házigazdával elkezdtem beszélgetni! Nemsokára ,talán a legvadabb fiam légies könnyedséggel a házigazdánk ámulatára az úján ülő madárral jött közénk!! A szeretet, a szelíd jóság,  türelmes nyugodt közeledés hidat ver a világok között, bizalmat, barátságot szült!! 
Fiam ösztönösen Krisztus útjára lépett, aki bár világot teremtő nagy Isten, mégis Karácsony éjjelén védtelen kisgyermekként jött közénk!! Az irántunk lángoló szeretet, Jézus Krisztust kicsivé, gyengévé, sebezhetővé tette és nem csak karácsony éjjelén, hanem mindörökre! A mi egyetlen reményünk Isten gyengédsége, a végtelen szeretet, mely a hatalmas, erős Istent, hozzánk bújó, védtelen gyermekké tette!!  Erő az erőtlenségben, nagyság a védtelen kicsinységben!! Csodálatos!!
Mesterünknek szelíd türelmét, mellyel felénk közeledik,  ne csak csodáljuk, hanem merjünk mi is egymásnak jóságos kisebb testvérei lenni! Ne egymás fölött ítélkezve, sebeket okozva éljünk a magunk bezárt világában, hanem ezzel a krisztusi türelmes szelídséggel közelítsük meg testvérünket, szeressük ki egymásból a jót, a szentet. A szeretet szeretetet szül és olyan értékeket hoz felszínre belőlünk, akik szeretünk és társunkból is akit szeretünk, melyről nem is álmodtunk! A szeretet a csodák földjére vezet, olyan boldogságot termő útra, mely a mennyországba torkol!!  A szeretet az egyetlen erő, mely egy új korszakot nyithat nemcsak az emberiség életében, de az én mindennapjaimban is!! A gyerekeimnek sokszor mondtam, hogy a krisztusi szeretet egy igazi varázsvessző, mely, ha Mesterünk példájára kezünkbe vesszük, s az Ő értünk kicsinnyé váló jóságos lelkületével használjuk, akkor csodákat tehetünk a saját  életünkben is!!
Induljunk el a szeretet útján, vegyük kézbe Isten adta legizgalmasabb varázsvesszőt,
Csaba t. 
A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.” Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.  
Jn 7,1-2.10.25-30
Bővebben: 2019. április 4. – Csütörtök"Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete." Lk 5,46 
Kemény beszéd! De mielőtt elkezdenék vitatkozni Jézussal, gondolkodjak el, vajon a tízparancsolatból a legelsőt: - "Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj" - mennyire veszem komolyan? Egytől tízig vajon istenszeretetből hányast adnék magamnak!? És itt nem az elvégzett ima mennyiségre, de nem is adományok szétosztására gondolok, hisz Szent Pál nagyon szépen megírta a szeretet himnuszában: "Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem."1Kor 12,30
Mennyire szeretem Uramat, Istenemet!? Életem vezetésébe, döntéseimben kikérem az Ő véleményét, hagyom, hogy megfogja a kezemet és szeretettel vezessen? Merek vele, mellette olyan utakra is rálépni melyek keskenyek, meredekek, félelmetesek? Talán a legfontosabb kérdés: kitől várom a boldogságomat, az ajándékosztótól vagy az ajándékaitól? Minden és mindenki Isten drága ajándéka, mondhatni szerelmes Istenünk jegygyűrűje, de vajon mi kit szeretünk lángoló szeretettel, a gyűrűt vagy a jegyesünket ki mindent felkínál nekünk?
Nemrég beszéltem egy nővel, ki férjét, munkáját, szülőföldjét, mindent el akar hagyni! Tanácsot kért, én őt hűségre, kitartásra biztattam, és ő kétségbeesve megfogta a kezemet és az kérdezte, hogy neki nincs joga a boldogsághoz? Hatalmas kérdés! Mi az ami bennünket boldoggá tehet? Izgalmas út, finom ételek, nagy ház, egy sokat igérő új parti az évekig épített család romjain?
Ülök teremtő Istenem színe előtt! Határozottan érzem Uram, hogy a boldogság Te magad vagy! Lám, el sem indultam és célba értem! Cselekvés nélkül hódítottam! A víz felfakad és én tudom, hogy melletted az életem forráskút lesz és nem emésztőgödör! Nem kérek hanem adok, már nem vágyom a boldogságra, én adni, osztani szeretném azt a fényt, ragyogást, mely engem boldoggá tett! A végtelen nagy Isten tárházát szétoszthatod!
Szeretettel
Csaba t. 
Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik? Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”  
Jn 5,31-47

 

Bővebben: 2019. április 2. – KeddA mai ember fél a betegségtől, az elhízástól! Attól, hogy esztétikailag a maga és mások szemében nem lesz elég vonzó, de sajnos attól nem fél ha bűnök torzítják el az arcát, jellemét! Pedig igazából a bűnök azok, amelyek a legmélyebben meg tudnak sebezni bennünket. 
A bűn útjáról való letérés két lépésből áll: egyfelől elfordítsuk arcunkat, figyelmünket azoktól a pillanatnyi "örömöktől" melyek lehúznak, bemocskolnak, ugyanakkor arcunkat a fény felé fordítsuk, az igazi, örök értékek felé. Minden ember boldog akar lenni, de a keresztény ember tudja, hogy a bűn nem tud igazi, hosszú távú boldogságot adni. Ezért szükséges a bűnök megtagadása után Isten akaratát keresni és azt megtenni. Gondoljunk Szt. Ferencre, ő hallotta a kérdést: "Kinek akarsz szolgálni, az Úrnak, vagy egy szolgának?" Isten ezt a kérdést mindannyiunknak szegezi, különösen ilyenkor, a nagyböjti szentidőben: Kinek is akarok szolgálni? Ki akarom szolgálni testi vágyaimat, hiú, kapzsi ösztöneimet, hazug félelmeimet, vagy a szeretet Istenének szeretnék munkatársa lenni? Szt. Ferenc lerakta fegyvereit, odaadta a harci paripáját és elindult gyalog Istent szolgálni. 
A nagyböjti bűnbánat, megtérés nem teljes ha csak a bűneinktől fordulunk el. Ha elcsendesedem, - ami lehet, hogy időbe telik - egészen biztos, hogy nekem is megmutatja a lelkiismeretem által hozzám szoló Isten az igazi boldogságra vezető utat. "Menj, építsd fel templomomat"-mondta San Damiano keresztjén Jézus Krisztus Ferencnek, és ő, akárcsak Mária, Isten felkérésére igent mond: "Legyen nékem a te igéd szerint." Szt. Ferenc útja nem volt egyszerű, könnyű, de ő mégis elindult és már életében a világ nemcsak boldognak, hanem az Egyház egyik legnagyobb szentjének tartja.
Forduljunk el a bűneinktől és adjuk át életünk kulcsát bizalommal teremtő Istenünknek. Ő minden gyengeségünk, kicsinységünk ellenére vezetni fog, átrendezi életünket, lesznek dolgok miket kivesz, és olyan új értékeket fog életünkbe helyezni, melyről mi magunk sem tudtunk. A szikes föld virágoskerté válik, a megmetszett fa bő gyümölcstermés alatt roskadozik!
Az újrakezdést felkínáló, mindmáig munkálkodó Istenben bízva, 
Csaba t.
Kép: Kenyai Krisztus ábrázolás
A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.  
Jn 5,1-16
Bővebben: 2019. április 1. – HétfőGyermekeink, szeretteink, egymás betegségét, hibáját milyen jó lenne ha nem kibeszélnénk, hanem féltő szeretettel Jézus Krisztus elé vinnénk imáinkban! Ha Jézus távolról meg tudta gyógyítani a kafarnaumi királyi tisztviselő fiát, akkor miért ne tudna segíteni a te gyermekeden, azon akiért imádkozunk?! 
Hiszek teremtő Istenem gyógyító, életet adó végtelen szeretetében? Vegyem számba azokat, akik szenvedése, betegsége vagy talán bűnös élete nekem is fáj és alázattal, bizalommal kérjem az orvosok Orvosát, Jézus Krisztust, hogy adjon neki gyógyulást, szabadulást, a családjához, közösségéhez való erőben, egészségben való visszatérést! 
Szeretetből, Isten akaratában megnyugodva csodát kérni nem bűn, hanem a keresztény ember Isten mindenhatóságában való őszinte hitvallása!
A gyógyulást adó mindenható Istenben bízva,
Csaba t.
Kép: Jézus gyógyító áldását kérjük a gyermekeinkre.
Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. 
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után). 
Jn 4,43-54
Bővebben: 2019. március 31. – Nagyböjt 4. vasárnapjaKét fiúról szol a mai evangéliumi rész, de melyik lehetne a példaképünk?? A bűnös léha, ki mindenkivel ágyba bujik, de szeretni őszintén senkit nem tudó, vagy a ízetlen, parancsokat gépiesen megtartó, de testvérét szeretni nem tudó farizeus? A mindent elherdáló, vagy a semminek örülni nem tudó savanyú uborka?? Számomra egyik fiú útja sem járható! Milyen jó, hogy van egy harmadik út!  
A Szentírásban van egy harmadik fiú is, a  mennyei Atya legszebb ajándéka Jézus Krisztus:  " Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn 3,16 Ezt a fiút, Jézus Krisztust  szeretném példaképül magunk elé állítani!! Az elkövetkező kilenc héten, a Gyermeknapig, míg várjuk Ferenc pápa csíksomlyói látogatását, legyen a felkészülés ideje alatt a mi Mesterünk, Tanárunk a Gyermek Jézus!  
Szeretettel, 
Csaba t. 
Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: 
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. 
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek. 
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki. 
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”  
Lk 15,1-3. 11-32
Bővebben: 2019. március 28. – CsütörtökJézus Krisztus, a mi Megváltónk azért jött és azt akarja, hogy mi szabadon, istengyermeki méltóságunkban örömmel, jó kedvvel termékeny életet éljünk itt ezen a földön! Krisztus nem duzzogni, ítélkezni, botránkozni jött közénk, emberi gyarlóságainkat, akár az orvos a beteg sebeit látva, nem fordul el utálkozva tőlünk!  Megváltónk tudja, hogy mi lakik az "emberek fiaiban", tudja, hogy egy marék porból született ember mennyire gyarló és esendő! Azt is tudja, hogy milyen könnyen letérünk a szeretet, a jóság útjáról, és mélyre esve mennyi fájdalmat okozunk magunknak és egymásnak, ezért is jött közénk, ezért vállalta értünk a nagypénteken a kereszthalált!
Nagyböjt van, a szentgyónás, a bűnbánat ideje! Ne dédelgessem magamba gyarlóságaimat, bűneimet, hanem a tavaszi nagytakarításban seperjem ki! Sajgó bűneinktől ne szenvedjek, hanem teljen el szívünk bizalommal Jézus Krisztus iránt, aki első nyilvános beszédében minden idők emberének meghirdette a bűnbocsánat örökös szombatévét: ,,Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.''
A nagyböjt csendjében, a bűnbánatban újjászülető lélek szabadságát keresve megyek Megváltó Krisztusomhoz!
Gyere te is,
Csaba t. 
Kép: Kézdivásárhelyi keresztút
Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.”  
Lk 11,14-23
Bővebben: 2019. március 25. – HétfőUrunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)
Istennek hála e szép ünnepre én is elkészültem, a Mária kert 15 udvarával kapcsolatos könyvemmel - Az első udvarhoz szánt anyagot szeretettel megosztom..... 
Csíksomlyón évek óta építünk egy elcsendesedésre, elmélkedésre alkalmas kertet, melyben Jézus édesanyjának, Máriának 15 udvara lenne, hol a zarándokok megállhatnának, leülhetnének, ahol átelmélkedhetné mindenki az ő saját életének egy - egy meghatározó részét: Pl. az első udvaron: Mit jelent számomra a találkozás, a testvéreimmel való kapcsolat, párbeszéd.... Mária hogy beszélt Isten angyalával... , vajon nem lennék én is eredményesebb, ha Mária útján járnák?  ha isten hívására én is igent mondanák?!
Az elmélkedéseket szeretnem egy könyvben közreadni... természetesen, kellenek most a képeket...... Sajnos az egyes állomáshoz az évek óta megrendelt kövek, nagyon lassan születnek meg, pedig azokról készülő képeket szántam volna az  elmélkedések mellé....
Mária a mai szép napon megünnepelt "igenjéből" született nem csak a világ Megváltója, Jézus Krisztus, hanem a mi hitünk és a reményünk egy jobb világba!!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Kedves 16 éves lányunk Mária szerepében egy színdarabban...
1.Találkozás udvara:
Olvasmány:  "Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” 
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” 
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” 
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.  
Lk 1,26-38
 Elmélkedés: Mária fiatal szűz, 16-17 éves, házimunkáját végzi, talán egy szép ószövetségi zsoltárt dúdol amikor megjelenik az Úr angyala, Gábriel. Rácsodálkozom, hogy mekkora tisztelettel, szeretettel köszönti ez a szellemi lény a fiatal, falusi lányt. A világtörténelmet megváltoztató párbeszédük rövid, őszinte, lényegre törő. Mária őszintén feltárja a kételyeit, az angyal szelíd jósággal magyaráz, érvel és megszületik a döntés: Mária egy életre igent mond Isten akaratára, vállalja a kis Jézust.  Ezen az udvaron elmélkedjünk az életünk fordulóiban megbújó találkozásokról. Isten angyala megkeresi, megszólítja Máriát. A párbeszéd rövid, tisztelettel teljes és eredményes. Az angyal felkérésére Mária dönt. Hiszek a találkozásban, a párbeszédben, a kimondott szó erejében. Mennyire vagyok nyitott azokkal szemben, akik velem szembejönnek és kéréseiket megfogalmazzák? Bizalommal meghallgatom-e azokat, akik hozzám szólnak? Ha valamit nem értek, türelmesen kérdezek-e, majd merek dönteni a megismert igazságok fényében? Mária Gábriellel való találkozása után döntött, döntése nemcsak az ő, hanem mindannyiunk életét megváltoztatta.
Könyörögjünk: Jóságos Istenem, törd fel bezárt létem csonthéját, szólíts meg Te magad vagy hírnököd által, ajándékozz meg engem is Mária alázatos nyitottságával, hogy az embertársaimmal való találkozásokban meghalljam, megértsem a Te szent akaratodat. Bölcsességért is imádkozom, hogy minden találkozás után tudjam a helyes döntéseket meghozni! Fogd meg kezemet akaratod szerinti életem útján, hogy szolgáló szeretettel tovább tudjak menni.
Isten áldását kérjük Mária közbenjárásával: Most segíts meg Mária...
Bővebben: 2019. március 23. – SzombatA XXI. század a tékozló fiúk kora! A mi és a gyermekeink örökségét pusztítjuk féktelen mohósággal, és ezt sokszor észre sem vesszük! Hiszem, ha Isten ma adná Mózesnek a kőtáblát, ott állna azon egy XI. parancsolat is: "Ne pusztítsd el a szülőföldedet!" Az emberek mindig mohók, kapzsik voltak, minden kellett nekik, de a ma embere féktelen bírvágyának táplálásához egy hatalmas szövetségest kapott, a gépeket! Erős, hatalmas gépeink pillanatok alatt kidöntik azt a fát, elhordják azt a hegyet, felhozzák akár a föld mélyéből vagy a tenger fenekéről is azt, amit megkívántunk! Amit őseink csak hosszú, nehéz munkával tudtak elérni, azt helyettünk a gépek tonnaszámra termelik! 
Nagyböjtben Istent és az ő szent akaratát kell keresnünk! Hogy volt eddig és hogyan is legyen tovább? Döntenünk kell, a világunkat felzabáló, kapzsi fogyasztói társadalomnak mennyire akarok része lenni? Tudnunk kell, hogy értem és érted vágják ki a fákat, betonozzák le a termőföldeket! Ha te vásárolsz, akkor ők nem állnak meg, hanem újabb és újabb gyárakat fognak építeni! Rafinált reklámokkal megtesznek mindent, hogy vágyaidat felkeltsék, fogyasztásra ingereljék! Nincs megállás! Vedd meg és dobd el! A náladnál is kapzsibb, a te mohóságodból élő emberek csak akkor fognak megtorpanni, ha nem lesz kereslet az általuk megtermelt javakra!  
A nagy kérdés, hogyan térhet meg a XXI. századi tékozló gyermeke?! Hol van az a csendes, egyszerű atyai ház ahol várnak ránk? Jó hinni, hogy megvan az a hely ezen a földön, ahol a velünk együtt élő növények, állatok kiirtása nélkül is boldogok lehetünk! Hiszem, hogy mindannyiunkra vár az az otthon, ahol nem csak találkozhatunk mennyei Atyánkkal, hanem ahol mindent újratervezhetünk és ahol boldogság vár reánk! Hosszú évek óta én csak másodkézből vett ruhákat, bútort, autót használok! Rájöttem, hogy az asztalról lehulló morzsa finom! Félretett, kidobott, de még jó dolgokból épült fel a Szent Ferenc Alapítvány! A gyermekeinket is erre a szerény, kevésből fenntartható, üzletbe csak nagyon ritkán járó életre neveljük! Nagyböjt van, próbáld meg visszafogni a fogyasztásodat! Vásárlási éhségünket tudatosan fogjuk böjtre!
Szülőföldem iránti féltő szeretettel, 
Csaba t.
U.i. A lelkiismeretünk vizsgálata előtt elcsendesedve, hallgassuk meg ezt a dalt! 
Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: 
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek. 
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki. 
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”  
Lk 15,1-3.11-32

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„Isten a szeretet, ezért a szeretetből vállalt házasság emelheti legközelebb az embert Isten jelenlétéhez, életadó erejéhez.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2019. április 24. szerda, György napja van. Holnap Márk napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Odahajolt hozzánk

Jézus eljött közénk, odahajolt hozzánk.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube