Napi evangélium

Nagyhét csendjében, térdre rogyva fürkészem mennyei Atyám arcát. Mindent előre lát, tud és vállal! Menetel a napok pergésében akárcsak Ábrahám a Mórija hegyére, tudván, hogy itt nincs kecskebak! Vérrel verejtékezve, engedelmesen követi Jézus, hátán a tűzifa, tudván, hogy ő Izsák, az áldozat! A szentháromságnak nagy titka a véres Golgota! Mennyei Atyám előtted nagyböjtében még soha sem borultam le, pedig tudom, hogy könnyebb engedelmeskedni, mint szabadon akarni! Jézus engedelmességében ott van az irántad való, mindent beragyogó végtelen szeretet, a világot szenvedésemmel megváltottam édes tudata! De a Fiát elvesztő mennyei Atya akaratában csak a fájdalmat látom! Az állati létből kiemelkedő emberiség halálos betegségére, önkezeddel írtad fel a receptre Fiadnak a Golgotát, nagypéntek kínját, az egyetlen orvosságot, mely átlendíthet bennünket az önzés, a bűn mocsarán! 

Ülök a kápolnában, és behunyt szemmel látom, ahogy mindent átrajzol a ragyogás! A létnek egy magasztosabb szintje tárul elém, hol nem a fogyasztás, a birtoklás, a hatalom utáni vágy mozgat mindent és mindenkit, hanem csakis a tiszta szeretet! Vágyaim feléd löknek! Kicsinységem tudatában megborzongok! Hogyan is állhatnánk mi, marék porból született esendő emberek szent színed elé?  Mégis fizikai létünk legszentebb exodusának útján elindulok, hisz a tízparancsolatod első mondatával Te magad kéred, hogy imádjalak! Teremtő Istenünk imádása,  Noé bárkája, egyetlen reményünk ezen a földön!!  Nagypéntek egy új korszak kezdete, ettől a naptól már nem kezed alkotásának, e föld barmának az Ura, hanem legbensőbb életed ajtaját előttünk kitáró, a menyegzős asztalnál bennünket magad mellé ültető, hatalmadat velünk megosztó jóság, a végtelen szeretet Attya vagy!  

Szoktatom a szemem a fényhez! Eltölt a térdenállók boldogsága! Minden olyan egyszerű! A világban összevissza rohangálva azt hittem Téged szolgállak! Adományokat osztogattam a szegényeknek, eltört lábú embereket tanítottam bicegve járni, a föld porában vánszorogni! Mindig mindent mérlegelve, igazságot osztogattam! Pedig az egyetlen dolgom, hogy magam is szárnyat bontva, testvéreimnek példát mutatva, magasba emelkedve, kitárt karjaid felé repüljek Istenem! 

Minden véges, a föld, a víz, az altalaji kincsek, minden behatárolt, egyedül a szeretetből juthat határtalan mértékkel mindenkinek! A véges dolgok elosztása csak háborúkat szülhet, ezért meg kell tanítani az embereket a szeretetre vágyni, epedve keresni az életet adó irgalmas szeretetet! Nem nehéz ezt a leckét leadni, hisz lelkünk mélyén mindannyian azt a végtelen szomjúságot érezzük, melyet bármivel is probálkozhatunk, tudjuk, hogy csak a szeretet olthat! Az előttünk lévő pálya,  Szent Fiad szeretet parancsa, határtalan horizont: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31) 

Kapzsi önzőség pályáján, a gyűlölet ketrecében nem győzhetsz, mert ott nincsenek győztesek, ott mindenki bármily vitézül is küzd, vesztes lesz! A kölcsönös szeretetnek udvarán van a helyed, tudnod kell, ott csak bajnokok születnek! Isten szeretetének csarnokában úgy győzhetsz, hogy senkit nem kell legyőznöd, mert e házban a vendégek között nincs első és utolsó befutó, mennyei Atyánk kerek asztalánál mindenki az asztalfőre ül! 

Megtérni azt jelenti, hogy már nem a világunk csillogó-villogó lim-lomjai után loholsz, de nem is a hírnév, a tekintély délibáb bástyáit ostromlod, hanem alázattal, Mestered szavára rálépsz a mindenkit szolgálni akaró kisebb testvériség útjára! Ne félj, nem járatlan csapásokra, hanem a szentek útjára lépsz! Add oda mindened, és itt elsősorban ne az anyagi vagyonodra gondolj, hanem a félelmeidet, evilági, a reklámok által beléd sulykolt ambícióidat, sérelmeidet, fölöslegesen túllihegett igényeidet, mindazt mi lehúz, és a zsúfolásig telerakott házadnak rettegő őrévé tesz, azt add oda! Légy szabad, az önmagad által magadra rakott láncokat tépd le, és add át egész lényedet a jósággal szolgálni akaró irgalmas szeretetnek!  A kisebb testvéri szolgálat olyan munkakör, hol soha nem leszel fölösleges, elavult, kidobni való, ócska! Világunkban rád óriási szükség van, és meglásd, kicsinységed ellenére mindenki téged akar, mert ahogyan te magad is, mindenki Isten nevében önzetlen segítségre szorul! 

Nagyhét szent napjai itt vannak, bontsd ki szárnyadat, szabad vagy, ne a bírvágy, az önzés hajtson, hanem csakis a jóság, az irgalom és a szeretet! Indulj el, meglásd a családod, munkahelyed, templomod, körülötted minden mennyországgá változik! Ezen az úton te magad is, hatalmaddal vissza nem élő, térden álló mindenhatóvá válsz! Kérj és kapsz, ajándékot adva, te magad is ajándékká válsz! Légy teremtő Istened áldó keze, gyógyító simogatás, életet adó hosszúszárú eső, áldott tavaszi napfény, mely szelíden, nem is érintve átölel, él, éltet mindent és mindenkit! 

Az imádság csendjéből, 

Csaba t. 

Kép: Nagyszerdán gyermekeimmel a kereszt alatt.

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte.

Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.” De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha?” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”

Jn 13,1-15

Jézus letérdel a tanítványai elé és szerre megmossa a lábukat, majd lehajol és gyöngéden megpuszilja az Ő útján járó apostolainak a lábát!! A tizenkettő között ott van Júdás is, ott csörög a harminc ezüstpénz a zsebében és előtte is ugyanúgy a Mesterünk letérdel és az ő lábát is megmossa!! Mekkora isteni alázat, jóság van Megváltónk szívében? Majd majd asztalhoz ülnek és elköltik az utolsó vacsorát!!

Mennyire tudom szeretni azt aki engem bánt, aki elárul, megtagad, akiről tudom, hogy hátat fog fordítani nekem?? Milyen jó lenne, ha a szeretetem, nem kondicionált, ha valóban nem jutalom lenne az én irgalmas jóságom, hanem orvosság, ha nem annak adnám törődésemet, akik megérdemlik, hanem azoknak akiknek a legnagyobb szükségük van rá!!

Nem elég csodálni Krisztust, alázattal induljunk el Mesterünk útján! Sajnos körülöttünk is vannak olyanok, akik nekünk hátat fordítanak, megtagadnak, távollétünkben rosszat mondanak rólunk!! Nagyhét szent napjait használjam fel és legalább gondolatban mossam meg családtagjaim, barátaim lábát irgalmas szeretettel!!

Kisebb testvéretek,

Csaba t.

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.

A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: »Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.«” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett, Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”

Mt 26,14-25

Júdás árulása, a bűn keresztény életünk egyik nagy titka. Anyagi érdekekből, pénzért, hogy képes valaki megtagadni elveit, szembeköpni önmagát?! Nagyhét csendjében nem az a fontos, hogy megbotránkozzunk Júdás tettén, hanem az, hogy mi magunk is szembenézzünk mulasztásainkkal, kisebb - nagyobb bűneinkkel. 

Mi mozgat engem? Elveim, meggyőződésem, hitem vagy egyéni érdekem, anyagi célok, netán bűnös vágyak. Mindennapi szavaimban, döntéseimben, cselekedeteimben kié az utolsó szó? A Szeretet Istené-é, az irgalmas jóságé vagy a pillanatnyi érdekemé, háborgó indulataimé, bűnös vágyaimé? 

Nagyhét a pályamódosítások időszaka is. Nem elég látni hol és miben tévedtem, nem elég siratni hibáimat, bűneimet, hanem alázatosan a tékozló fiú útjára kell lépjek. Atyám házában sok hely van, felállok és Atyámhoz megyek, és megvallom bűneimet, majd bocsánatot kérek. 

A teológusok egybehangzó véleménye, ha Júdás elhamarkodottan nem vet véget életének hanem bűnbánatot tart, akkor ő is ma ott állhatna Mária Magdolna és sok más megtérő bűnössel együtt templomaink oltárán. A bűn fullánkja szörnyű, de nem halálos. A bűnbánat képes a halálos mérget semlegesíteni, az életet megmenteni az örök üdvösségre bennünket elvezetni, ezt látjuk a Jézus jobbján szenvedő lator esetéből is. Bűnbánatot tartott, Jézus Krisztustól segítséget kért, amit meg is kapott. Az az ember, aki feltételezi, hogy bűnére nincs orvosság, hogy Isten olyan "gyenge", képtelen őt meggyógyítani, az tettével a végtelen irgalmas Istent ezzel, mint bűnnel megbántja! Talán ez a Szentlélek elleni bűn, amiről Jézus Krisztus is beszél.

Nagyhét szent napjait használjuk fel és végezzük el töredelmes szívvel szentgyónásainkat.

Bűnbánó szívvel, 

Csaba t.

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette:

„Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták kiről mondta ezt.

A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél?” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!”

Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.

Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja öt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”

Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted,” Jézus ezt felelte neki: „Életedet adod értem? Bizony bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Jn 13,21-33.36-38

Élet és halál!!!

Telnek az évek, úton vagyunk, hiszem, hogy vándorlásunk nem a létből a nemlétbe vezet, hanem a határok közé zárt létből a Végtelenbe! A halálban, az önmagukba zárt, egymásnak feszülő cseppek visszahullnak s elmerülnek, kiteljesednek a végtelen óceánban! Tudósaink bátran állítják, hogy ha nem is atomi felépítésű, de anyagi szerkezetű a tér, az idő, minden mi körülvesz, minden mi bennünket is meghatároz, alkot! 

Drága Ervin atya, szeretett Antal atya, én hiszem Krisztus urunk tanítására, hogy ti nem csak voltatok, hanem vagytok! Sorsom, gyermekeink sorsával gondoskodó kezetekben nem csak volt, hanem most is ott van! Szeressetek bennünket, a nagyböjt csendjében Lázárral, Mária Magdolnával, a szentekkel vezessetek Jézus Krisztushoz, kit ti mindenkinél jobban szerettetek, s kinek a ti társaságotokban mi is szeretnénk örvendezve újjászületni! Segítsetek szeretni és szeretve lenni, otthonra találni az apró töredéknek a Végtelen egészben, a kis öntudatra ébredt puzzle darabnak létét fel nem adva, Teremtőjében kiteljesedni!

A Lét és az Öröklét hitével.

Szeretettel, 

Csaba t.

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.

Jn 12,1-11

Isten nem adja fel!! A világ teremtésénél ősszüleink nem Isten mellett döntöttek, utána is oly sokszor felkínálja Teremtőnk az Ő társaságát, de újból és újból visszautasítjuk jóságos közeledtét!! Mózes kezében ki sem hűlt a két kőtábla, már lent a völgyben öntik az aranyborjút, a bálványt!! Jézus Krisztus Jeruzsálem falai előtt végtelen szomorúsággal felsír: "hányszor próbáltalak összegyűjteni, mint a kotló a csibéit, de ti nem akarjátok!” Virág- vasárnapján újból döntés elé állít Jézus Krisztus, majd nagypénteken újból dönteni kell és lám - lám mi Barabást választjuk!! Nincs harag, Jézus feltámadása után tüzet rak, halat süt és meghívja tanítványait egy békelakomára!! "Szeretsz te engem!" kérdezi, nemcsak a Pétertől, hanem mindannyiunktól!!

Jézus ma is ugyanazt teszi, próbál összegyűjteni bennünket nagy - nagy szeretettel! Társunkkul szegődik akárcsak az emmauszi tanítványoknak, és átdöfött lábbal kísér a poros úton, s akár csak egy koldus várja, hogy meghívjuk otthonunkba!! Igen, Isten a szeretet koldusa, és mi olyan szűkmarkúak vagyunk vele szembe! Szeretetünket parányi patikamérlegen mérjük, mintha azt mi is drága pénzért vásárolnánk!! Drága testvéreim, gyertek szeressük az Istent! A nagyhét szent ideje alatt fürdessük imádó szeretetünkbe, hálás ragaszkodásunkkal időzzünk minél több időt Megváltónk társaságában!! Az Oltáriszentség Testvériségében nagy nagy szeretettel várlak, Urunk Istenünk lábai előtt!! Gyertek szeressük az Istent!!

Isten imádásában társad, 

Csaba testvér 

Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: "Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi." El is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak:

"Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!"

Mk 11,1-10

Az emberek soha nem arra vágytak, hogy valaki felszabadítsa őket a bűneik alól, hanem valaki olyan után kiáltanak, aki a külső világban rendet tesz! Az összes forradalom, szabadságharc igazából erről szól: adják csak ide a hatalmat, majd mi megmutatjuk a tutit! 100 éve mekkora lendülettel indult a kommunista forradalom, de beszélhetünk az arab tavaszról is..... mennyi ember meghalt, mennyi várost, falut elpusztítottak és pusztítanak a "szabadság" nevében Ukrajnában, Szíriában, és még sorolhatnánk földünk meggyalázott térségeit! 

Jézus nem akarja megváltoztatni a társadalmi rendet, de a gazdasági berendezkedést sem akarja megreformálni, ő az embert akarja felszabadítani a saját bűnei alól! Nem az szennyez be mi kívülről jön hanem ami belül van, ezért Jézus az istengyermeki szabadságot, a Teremtőjével egy asztalhoz ülő ember méltóságát akarja nekünk ajándékozni! Ő nem a havat akarja egyik sarokból a másikba lapátolni, hanem áldott napfényként a világunkat tavaszi zsongással megajándékozni! 

Nagyböjt utolsó napjaiban Jézus bevonul Jeruzsálembe, szeretne bevonulni a te életedbe is! Vegyük elé a pálmaágakat, terítsük a földre minden drágaságunkat és fogadjuk be életünkbe Jézus Krisztust! Ne egy arctalan szabadságért harcoljunk, hanem fogjuk meg Megváltónk kezét, vezessen Ő a világ kezdetén megálmodott Szeretet Országába!

Reményteli szívvel!

Csaba t.

Kép: Krisztussal a keresztúton, Loránd testvér

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.

Jn 11,45-57

Döbbenetes Jézus nyugalma! Megpróbálják megfélemlíteni, életére törnek, fenyegetik, de Jézus megy nyugodtan tovább a mennyei Atya által rábízott úton! Nem keresi a bajt, nem áll neki az akkori világ gondját, baját ostorozni, nem foglalkozik más bűneivel, hibáival, egyszerűen feltartoztathatatlanul megy a szeretet útján tovább! Ő nem akarja átszervezni az akkori világ politikai, gazdasági térképét, ő a szeretet mindenki számára járható útját tárja elénk szavaival, egész életével! Tudja, ha az ember belülről megtér, ha jó ember lesz, akkor a külső világ is velünk fog szépülni, épülni, de ha ott bent a félelem, a gyűlölet, a harag uralkodik, akkor ez a beteg forrás világunkat is beszennyezi!

Felbolydult világunk megannyi zaját hallva, Jézus példáját látva, jusson eszünkbe Nagy Szent Teréz intelme: "...őrizkedjetek attól, hogy olyan dolgok miatt aggódjatok, mik nem tartoznak rátok!"

A különféle médiák tonnaszámra öntik ránk az információt, érdekeset, izgalmasat, veszélyeset, félelmeteset! Mindenik hírforrás fogyasztót keres, próbál életemből perceket, órákat, napokat elrabolni! Ne hagyjam, hogy letérítsenek a mennyei Atya által számomra kijelölt útról, ami nem tartozik rám attól őrizkedjek, és visszanyerem lelkem nyugalmát, munkaerejét! Lelkem békéjét megőrizve, ott ahol vagyok tegyem a jót, hagyjam, hogy vezessen Isten szeretetének szent Lelke! A világot bízzam Isten gondviselő jóságára! Bízzunk Teremtőnkben, mert ahogy a semmiből elvezetett idáig, úgy egészen biztos, hogy innen is el fog tudni vezetni az Ő szent országába, ha nem engedjük el áldó kezét!

Szeretettel, 

Csaba t.

 Kép: Tanuljunk örvendeni a gyermekeinktől

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jó cselekedetért akartok megkövezni engem?”

A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jó cselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: »Káromkodol!« – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből.

Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.

Jn 10,31-42

" én vagyok." Jn 8,58

Jézusnak e kijelentése, nekünk a XXI. század embereinek nem tűnik rendkívülinek, de a korabeli zsidó közösség ismerte Mózes történetét! Az Úr megjelent az égő csipkebokorba, és mikor Mózes saruját levetve megkérdezi, hogy ki is az akivel ő beszél, azt a választ kapja: "vagyok aki van"!

Jézus egyértelműen magát ugyanannak a teremtő Istennek nevezi, mind aki Mózest megszólította az égő csipkebokorban "én vagyok"! Jézus kortársainak döntenie kell! A zsidók egy felszabadító, harcoló Istent vártak, és a szeretetből szenvedő Isten képe számukra botrány! Így érthető, hogy a zsidók köveket ragadnak és megpróbálják megölni Krisztust, amit aztán nagypénteken meg is tettek!

A nagy kérdés, hogy hiszem-e, hogy a történelem során újból és újból megszólaló Isten, az idők végezetén Jézus Krisztusban közénk jött, hogy a szeretet útján elvezessen az őrök életre?! Itt van a kereszténység lényege, hiszem, hogy Isten létezik, "van" és, hogy képes úgy szeretni, hogy közénk jöjjön! Lelkem mélyén én milyen Megváltóra vágyok?! Nagyon sokszor mi is győzni akarunk, diadalmaskodni, és nem jóságosan szeretni! Nagyböjt csendjében, virágvasárnapra készülve gondolkodjak el, hogy vajon én a követ ragadó, "feszítsd meg"-et kiáltó nép közé tartozom, vagy a pálmaágat lengető, hozsannát éneklő emberek közé?! 

Döntenem kell, mert ha nem döntök akkor is döntök, hisz nélkülem is a világunkat pusztító események mennek a maguk útján előre!

Szeretettel, 

Csaba t.

Székesfehérvári Egyházi múzeum imaterme

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.”

A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: »Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre«. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?”

Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek.

Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.”

A zsidók erre felháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?”

Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”

A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.

Jn 8,51-59

"Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek." Jn 8,31

Jó előre és nem azért, hogy bárkit is ezzel megdöbbentsek kijelentem, hogy nem akarok szabad lenni.... nem akarok, mert nem hiszek az üres halmazban, nem szeretnék edző nélkül pályára lépni, tanár nélkül az életben elindulni! 

A gyermekeket kiket Isten ránk bízott annyira szeretném bátorítani, kitartásra inteni, vezetni jóságosan, és azt kell látnom, hogy ők mennyi fölösleges kanyart véve, bukdácsolnak botladoznak, és biza nagyon sok vonatot lekésve haladnak céljaik felé! Mennyivel más lenne az életük, ha bizalommal megfognák nevelőik kezét és velük mindent alaposan átbeszélve lendületesen, bátran haladnának!! 

Tudom, hogy Uram, Istenem az én bölcs nevelőm, e nagy pályán az edzőm, alázattal imádkozom azért, hogy jó diák legyek, a pályán eredményes játékosa legyek a Mesternek!! Azt szeretném, hogy a szeretet, a jóság, az élő Istenem töltse be a szívemet, lelkemet!! Arra vágyom, hogy teremtő Istenem kézen fogjon, és minden akaratát velem türelmesen megértetve vezessen az élet utamon!! 

Ezért imádkozom

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép:Isten ölbe venne, ha én engedném.

„Akkor lesztek valóban szabadok, ha az Isten Fia szabaddá tesz benneteket.” 

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: »Szabadok lesztek?«”

Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a fiú ottmarad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.”

Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek!” Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.”

Jézus azonban megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az Isten küldött engem.”

Jn 8,31-42

"Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja." 

Isten vajon tetszését találja mindabban amit én gondolok, teszek, cselekszem? Jó kérdés, érdemes leülni a nagyböjt csendjében és elgondolkodni mindazon, hogy vajon a sok lótás - futás, fontoskodásban mit nap mind nap végzünk, Isten mennyire találja tetszését?! 

Ilyenkor tavasszal a szőlőt, a gyümölcsfákat, a rózsabokrokat, mindent szépen meg kell nyesni, a beteg, száraz ágakat el kell távolítani, de a fölösleges, terméketlen hajtásokat, vad sarjadást is le kell határozottan vágni! Egy gyümölcsös, egy kert mennyire másképp néz ki egy alapos tavaszi, frissítő metszés után?! Mennyi ág, nyesedék kijön a kertünkből egy ilyen munkás nap során!

Életünkben is sok - sok terméketlen hajtás szívja az életerőnket! Az évek alatt sok olyan terv, cél fogalmazódott meg, mely talán jó volt vázlatnak, de melyből vagy már meglett a remekmű, vagy talán soha nem is lesz, ezért az ilyen száraz ágakat merjük lemetszeni! Ezeket a gyümölcsöt nem termő vesszőket, életünk nagy fájáról határozott döntéssel vágjuk le tőből, hogy megtisztulva, szépen, frissen tudjunk nekilendülni a termékeny nyárnak, a gyümölcstermésnek, annak a feladatnak melyben Isten is tetszését leli! Ő egészen biztos, hogy minden munkánkat kifizeti, ha azokat a feladatokat valóban Ő is kérte tőlünk! Ha nem Isten akarata szerint fáradozunk, a saját élvezetünkre, dicsőségünkre végzett munkát az élet Ura soha nem fogja megköszönni, inkább számon fogja kérni, hogy a ránk bízott feladatot miért hanyagoltuk el fölösleges dolgokért, miért nem teremtük meg egyetlen életünk során a maradandó gyümölcseinket?!

Szeretettel kívánok jó szőlőmetszést szó szerinti értelemben, de átvitt értelemben is! A nagyböjti csend erre való, merjük kezünkbe venni a metszőollókat és minden fölösleges, beteg, önző, terméketlen kapcsolattól, feladattól szabaduljunk meg!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Szemeiteket Krisztusra emeljétek!

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”

A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?«”

Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.”

Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?”

Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik.

Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.”

E szavak után sokan hittek Jézusban.

Jn 8,21-30