Bővebben: 2017. április 18. – Kedd„Uram, ha te vitted el,  mondd meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem.” 
Mennyi naivság, egyszerűség és ugyanakkor mennyi szeretet, ragaszkodás van ennek a nőnek ebben az egyetlen mondatában!! Reggel korán ott van a sírnál, és sírva keresi a Mesterét!! Zörget, kopogtat, keres, nem gondol arra, hogy szavainak mennyi értelme van, egyszerűen ö újból szeretné látni, megtalálni Krisztust!! Számára nem fontos, hogy nagycsütörtökön elárulták, nagypénteken meggyalázták, összetörték, megölték Krisztust, ő szereti a "Rabbónit", és ragaszkodik hozzá, még így is szeretné megtalálni, átölelni!! 
Milyen jó lenne, ha mi is ezzel a lángoló szeretettel szeretnénk, keresnénk Jézus Krisztust!! Milyen jó lenne, ha gondolatomban, szavaimban, tetteimben engem is ez a hatalmas Isten szeretet vezetne!! Jézus a maga lángjából minden gyertyának ugyanakkora tüzet ad, de az a gyertya melyben nagyobb a kanóc, az nagyobb, több lángot képes befogadni, hordozni, az szebben ragyog, nagyobb fényt áraszt a világban!! Isten mindannyiunkat egyformán szeret, de kinek szívében nagyobb vágyódás, ragaszkodás van iránta, annak egészen biztos, hogy többet tud, akar adni!! Tágítsuk ki a szívünket, tápláljuk imádságos szeretettel magunkban az Isten iránti olthatatlan szeretet és akkor egészen biztos, hogy Mesterünkkel való kapcsolatunk elmélyül, kiteljesedik, gyönyörűséges lesz!!
Isten szeretete mind a nagy folyok áradó sodrása töltse be egész életünket! 
Szeretettel, 
Csaba t. 
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert  elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel  hátrafordult, és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus megkérdezte: „Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?”  Mária  Magdolna  azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el,  mondd meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem.”  Jézus  erre  megszólította:
„Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass!  – felelte  Jézus.  –  Még   nem  mentem  föl  az   Atyához.  Te  most   menj testvéreimhez, és vigyél  hírt nekik!  Fölmegyek az  én Atyámhoz  és a  ti Atyátokhoz, az  én  Istenemhez  és  a  ti  Istenetekhez.”  Mária  Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És  elmondta, amit az Úr üzent. Jn 20,11-18
Jn 20,11-18
Bővebben: 2017. április 16. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadásaIstene első parancsa: Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj!! Mária Magdolna nem egy szép eszmét, egy bölcs tanítást szeret, hanem egy élő személyt, Jézus Krisztust, a Megváltót! Lángoljon fel a mi szívünkben is Istenünk iránti emésztő tiszta szerelem, ne csak elfogadjuk, ne csak tiszteljük Istenünket, hanem imádjuk öt, ahogyan Mária Magdolna is tette, ahogyan a nagy szentek is tették!! Lépjünk bátran a Krisztust kereső szentek útjára és Szent Ferenc Atyánkkal kiáltsuk mi is: “Deus meus et omnia” (Istenem és mindenem.)
Szeretettel, 
Csaba t. 
A hét első  napján, kora  reggel, amikor  még sötét  volt, Mária  Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.  Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,  és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova  tették!” 
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind  a ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő  is látta az otthagyott lepleket és  a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is, aki először ért a  sírhoz. Látta mindezt, és  hitt. Addig ugyanis még  nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9
Bővebben: 2017. április 13. – NagycsütörtökJézus nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán alapította az Eucharisztiát!!  Szeretettel kérlek hallgassátok meg korunk egyik legnagyobb művészének, Eperjes Károlynak az előadásában Babits Mihály csodálatos hitvallását!! E versben, létünk legszebb ajándékát, önmagát nekünk felkínáló Istent, az Oltáriszentség titkát, hatalmas művészi erővel, tömörséggel, alázattal köszöntik!!
Térden állva, 
Csaba t. 
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus  tudta, hogy elérkezett az óra,  amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy  végső jelét adta szeretetének. Vacsora  közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon  fiának szívében a  gondolatot, hogy  árulja  el őt.  Jézus  tudta, hogy  az  Atya mindent a  kezébe adott,  s hogy  Istentől jött  és Istenhez  tér  vissza.
Fölkelt  hát  a  vacsora  mellől,   letette  felső  ruháját,  fogott   egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát,  majd a derekára kötött kendővel  meg is törölte. Amikor  Simon Péterhez  ért, az  így szólt:  „Uram, te  akarod megmosni az  én lábamat?”  Jézus  így felelt:  „Most  még nem  érted,  mit teszek, de később  majd megérted”.  De Péter tiltakozott:  „Az én  lábamat ugyan meg nem mosod soha.” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám”. Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a  fejemet  és  a  kezemet is!”  Jézus  azonban  kijelentette:  „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell  megmosni, és egészen tiszta lesz.  Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok  mindnyájan tiszták.” Miután megmosta  lábukat, fölvette felső  ruháját,  újra  asztalhoz  ült,  és  így  szólt  hozzájuk:
„Megértettétek-e, hogy mit  tettem veletek? Ti  Mesternek és Úrnak  hívtok engem, és jól  teszitek, mert  az vagyok.  Ha tehát  én, az  Úr és  Mester megmostam lábatokat,  nektek is  meg kell  mosnotok egymás  lábát.  Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
Jn 13,1-15
Bővebben: 2017. április 12., Nagyszerda..."jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Mt.26
Sajnos, nem csak kétezer évvel ezelőtt voltak árulók, Júdások, hanem ma is élnek olyanok, akik pénzért nyomorúságot hoznak másokra! Ukrajnában és más országokban szerencsétlen fiatalokat pénzzel, csalással rávettek, hogy saját, törvényesen megválasztott kormányaikat megbuktassák, és ők idegen érdekeket kiszolgálva, valóban káoszba taszították saját népüket! 
Játszódjunk a gondolattal.....mennyivel másképp történt volna minden, ha virágvasárnapján ott lett volna a hozsannát kiáltó gyermekek mellett a főtanács, a farizeusok közössége, mennyivel másabb lett volna a világ, ha nagypénteken Jézus kortársai nem Barabást, a gyilkost választották volna, hanem az élet Urát, Krisztust!? Valószínű, Jézus Krisztus akkor is küldte volna kettesével, diadalmason a tanítványait hirdetni a szeretet parancsát az egész világra, és így mennyi szomorúságot, szenvedést meg lehetett volna spórolni.... De nem így történt... sajnos, kétezer évvel ezelőtt aljas önző emberek,  még az apostolok között is találtak árulókat, kik naivan, balgán, csalóka pénzért elárulták a Megváltójukat!
Nagyszerda csendjében, imádságos szeretettel kérlek Uram, hogy segíts megtörni a bűnnek az uralmát, adj erőt, hogy a ma embere Te melletted döntsön, a békés, becsületes, dolgos szeretet mellett döntsön, egy olyan holnap mellett, hol nem a kapzsi hatalomvágy vezeti az embereket, hanem a tisztességes igazságosságba öltöztetett bölcs szeretet!
Reménnyel, mely nem halhat meg soha,  
Csaba t. 
A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a  főpapokhoz és  megkérdezte tőlük: „Mit  adtok nekem,  ha kezetekbe juttatom  Jézust?”  Azok  harminc ezüstöt  ígértek  neki.  Ettől kezdve csak a kedvező  alkalmat kereste, hogy  kiszolgáltassa őt nekik.  A kovásztalan kenyér ünnepének első napján  a tanítványok ezzel a  kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol  készítsük el  neked a húsvéti  vacsorát?” Ő  így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok  neki:
A Mester üzeni: Közel  van az én időm;  tanítványaimmal nálad költöm el  a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta  nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz  telepedett. Miközben  ettek, így  szólt  hozzájuk:
„Bizony mondom  nektek, közületek  egyvalaki  elárul engem!”  Erre  nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki  velem  egyszerre nyúl  a  tálba,  az árul  el  engem.  Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna  annak az embernek, ha  meg sem születik!”  Erre Júdás, az áruló  is megkérdezte: „Csak  nem én vagyok  az, Mester?” Ő  így felelt: „Te magad mondtad!”
Mt 26,14-25
Bővebben: 2017. április 11. – Nagykedd2017. április 11. – Nagykedd, a Magyar költészet napja
Az Énekek Énekének emelkedett hangú szerelmi vallomásához, vagy a középkori nagy misztikusok Istent kereső költeményeihez hasonló József Attila Ódája! A csupa szív ember, a végtelen után szomjas lelkét hiába próbálta csitítani földi szerelemmel, evilági célokkal. Nyugtalan maradt, és ez így is van rendjén, mert "nyugtalan az ember - ahogyan Szent Ágoston is mondta - míg meg nem nyugszik benned Istenem!" Hogyan is elégíthetné ki a végtelen iránti vágyunkat egy hozzánk hasonló botladozó, véges ember? Ő, még ha tiszta szerelemmel szeretem is, csak társam lehet a világ bebarangolásában, felfedezésében, hogy együtt, akár két pillangó, kéz a kézbe beleszédüljünk a mindent elemésztő tüzes lángolásba, a végtelen Isten ölelő karjaiba! 
A ma emberének tragédiája: igaz hitét megtagadva, szép, vonzó bálványokat keres, s mikor azok a végtelenre szomjas, lángoló imádatát nem tudják viszonozni, akkor csalódottan eldobja magától, összetöri! Ezért van annyi veszekedés, válás, ezért váltogatják az emberek hazájukat, szakmájukat, barátaikat, mindent, mert űzi őket ez az olthatatlan éhség, keresnek, kutatnak, bejárják e földi horizontot, de nem emelik fel a fejüket, pedig ott ragyog kitárt karral felettük az élő Isten! A XXI. század embere vagy misztikus lesz, vagy gyilkos háborúkban önmagát elemészti! 
Olyan egyszerű: Egyetlen hívatásunk Jézus Krisztus főparancsa szerint:  "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31) 
Szeretettel, 
Csaba t. 
József Attila -  ÓDA
1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyû szellõje, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatûnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
 
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom elõrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlõidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
 
2
 
Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövõ, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tõlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verõdve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!
 
3
 
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
 
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
õrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
 
A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihûlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.
 
4
 
Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?
 
S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...
 
Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szõve, bontva bogját -
hogy nedûid sejtje gyûjtse sok raját
s lombos tüdõd szép cserjéi saját
dicsõségüket susogják!
 
Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!
 
Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élõ állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.
 
5
 
Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.
 
De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcsõ, erõs sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...
 
(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)
 
6
 
(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihûl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
 
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendõ, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
 
1933. június
Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. 
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”  
Jn 13,21-33.36-38

 

Bővebben: 2017. április 10. – Nagyhétfő„Miért nem  adtuk  el ezt  a  kenetet  háromszáz dénárért,  és  miért  nem osztottuk szét a szegények között? Jn 12
Segélyek osztogatásával nem lehet megváltani a világot! Ha lehetett volna, akkor Jézus küldött volna egy csomó mennyei adományt, segélyt az angyalaival, és nem kellett volna maga személyesen közénk jöjjön! Sok szegényt támogattam életem során, de azt láttam, hogy segélyek osztogatásával a mély szegénységet nem lehet felszámolni, csak konzerválni lehet a nyomort! Igen, sajnos a pénzhiány a szegény embernél legtöbbször csak a tünet, melyet kezelhetünk, de nekünk a tünetet kiváltó okokat kell megkeresünk és megoldanunk!
Jézus üres kézzel jött karácsony estéjén közénk, üres kézzel küldi a tanítványait is a szegényekhez, mert azt akarja, hogy Ő maga, és mi, az Ő tanítványai legyünk az ajándékok, a mindennél drágább megtestesült segély, a vigasztaló, bölcs szó, jelenlét mely oktat, biztat, bátorít, erőt ad, kinek a kezét megfogva a szegény talpra áll, elindul, és becsületes munkával maga és családja számára megszerzi a mindennapit!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Boldog Gizella királynő sírja Passauban! Ő eljött közénk, hogy imájával, munkájával, jelenlétével családját, egész népünket megszentelje.
Hat nappal húsvét előtt  Jézus Betániába ment. Itt  élt Lázár, akit  Jézus feltámasztott a  halálból. Vacsorát  rendeztek Jézus  tiszteletére.  Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült  Jézussal a vendégek között. Mária  pedig vett egy font  illatos, drága  nárduszolajat, megkente  vele Jézus  lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az  egyik, aki  elárulni készült  őt, a  karióti Júdás,  megszólalt:
„Miért nem  adtuk  el ezt  a  kenetet  háromszáz dénárért,  és  miért  nem osztottuk szét a szegények között?”  Ezt azonban nem azért mondta,  mintha gondja lett  volna a  szegényekre, hanem  mert tolvaj  volt: ő  kezelte  a pénzt, és az adományokat ellopkodta.  Jézus azt mondta neki: „Hagyd  békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem  leszek mindig  veletek.” A zsidók  közül sokan  megtudták, hogy Jézus Betániában van,  és odamentek nemcsak  Jézus miatt, hanem  hogy lássák  Lázárt,   akit  feltámasztott   a   halálból.  Ekkor   a   főpapok elhatározták, hogy Lázárt is  megölik, mivel miatta  a zsidók közül  sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11
Bővebben: 2017. április 6. – Csütörtök„Bizony,  bizony,  mondom nektek: Aki  tanításomat megtartja,  nem  hal meg  örökre.” Jn 8, 51
Jézus Krisztus személye és tanítása a kereszténység lényege!! Őt megismerni, megszeretni, a tanítása szerint élni a legfontosabb dolog, mit tehetünk!! Megváltónkkal az élet útját járni gyönyörűséges, mert Ő a csodák földjén vezeti gyermekeit, minden nap egy hatalmas kaland, izgalmas felfedezés, ajándék, mely te magadat is áldássá, ajándékká nemesíti!! Ő szent, és áldott jelenléte, tanítása megszenteli mindazokat, kik nyomába szegődnek!! Dönts bátran Krisztus mellett és élni fogsz!!
Krisztus nagyságát hirdetve, 
Csaba t. 
Egy alkalommal  Jézus így  beszélt a  zsidókhoz: „Bizony,  bizony,  mondom nektek: Aki  tanításomat megtartja,  nem  hal meg  örökre.” A  zsidók  azt felelték: „Most  már  tudjuk,  hogy  valóban  ördögtől  megszállott  vagy.
Ábrahám meghalt,  és a  próféták is  meghaltak. Te  meg azt  mondod:  „Aki tanításomat megtartja, nem  hal meg  örökre”. Nagyobb  vagy talán  Ábrahám atyánknál, aki meghalt?  A próféták  is meghaltak.  Mivé teszed  magadat?”
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az  én  Atyám az,  aki megdicsőít  engem.  Ti Isteneteknek  mondjátok őt,  de  nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha  azt mondanám, hogy nem ismerem,  hozzátok hasonló, hazug lennék. De  én ismerem az Atyát,  és megteszem, amit  mond.
Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját.  Látta, és örvendezett.”  A zsidók  erre  felháborodtak: „Még  ötvenesztendős  sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus  így válaszolt: „Bizony, bizony,  mondom nektek: Mielőtt  Ábrahám lett  volna, én  vagyok.” A  zsidók erre  köveket ragadtak, hogy  megkövezzék.  Jézus azonban  eltűnt  előlük, és  kiment  a templomból.
Jn 8,51-59
Bővebben: 2017. április 4. – KeddSok nagyszerű, szent tanító élt a földön, de ők minél jobban megismerték magukat, a világot, annál inkább átélték kicsinységüket, emberi létükből fakadó korlátaikat! Jézus Krisztus bátran állítja, hogy én és az Atya egy vagyunk, Jézus bátran tanítja: "Ti  innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok." Jn 8, 22. Igen, a mi Mesterünk nem csak meg van győződve, hogy ő a második isteni személy, hanem életével, tanításával, feltámadásával az apostolokat, a környezetét is meggyőzi! Számomra az az Isten arc, mely Jézus Krisztusban ragyogott fel! Csodálatos, Mesterünk szép arcának egy - egy vonása lenyűgöz, térdre kényszerít.
Adná a jó Isten, hogy Krisztus szeretete, jósága beragyogja az életünket,
Csaba t. 
A  Sátoros-ünnep  alkalmával  Jézus  így  beszélt  a  farizeusokhoz:   „Én elmegyek, és  ti  hiába kerestek,  mert  meghaltok bűneitekben.  Ahova  én megyek, oda ti nem jöhettek.” A  zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak  nem akarja megölni  magát,  hogy ezt  mondja:  Ahová  én megyek,  oda  ti  nem jöhettek”? Jézus így  folytatta: „Ti  innen alulról  vagytok, én  felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy  meghaltok bűneitekben, mert  nem hiszitek el  rólam, hogy ki vagyok:  ezért kell meghalnotok  bűneitekben.” Erre  megkérdezték:
„De hát ki  vagy te?” Jézus  azt válaszolta: „Kezdettől  fogva az  vagyok, amit mondok is nektek.  Sokat kellene még  beszélnem rólatok, és  ítéletet mondanom felettetek,  mert  aki engem  küldött,  igazmondó; én  pedig  azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg,  hogy az  Atyáról  beszél  nekik.  Végül  Jézus  azt  mondta  nekik:  „Ha   majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem  teszek önmagamtól, hanem  azt hirdetem, amit  Atyámtól tanultam. Aki küldött engem,  az velem van, és  nem hagy magamra, mert  én mindig azt cselekszem, amiben  ő tetszését találja.”  E szavak után  sokan hittek Jézusban.
Jn 8,21-30
Bővebben: 2017. április 3. – HétfőDominó! Gondolom mindannyian játszottunk ezekkel az egyforma, számozott téglalapocskákkal, majd beleunva a klasszikus dominózásba, a kis kockákat hosszú sorba, egymás mellé állítottuk, hogy egyetlen mozdulattal halomba döntsük az egész felépítményt! A gonosz lélek is így játszik velünk, ő egy bűnnel nem elégszik meg, azt szeretné, hogy egy hibánkból, tévedésünkből sok legyen, és ezért megtesz mindent, hogy a bűnnek örvénye elragadja az áldozatot, hogy így egyre mélyebbre sodorja az elesett embert és az ő környezetét. Sajnos így lesz egy hazugságból egyre több, és egyre fájdalmasabb, a bűnős kapcsolatból abortusz, majd akár kétségbeesett öngyilkosság! Jézus a bűnök spiráljában vergődő embert nem elítéli, hanem felszabadítja! Ő a mi Megváltónk, ezért szól szelíden a házasságtörő asszonyhoz: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
A focicsapat ha kap egy gólt, a kudarctól összeomolhat, és akkor játékuk kapkodásba torkoll, a védekezés darabjaira hull, és az ellenfél annyi pontot szerez amennyit jónak lát! Amennyiben a pontot vesztett csapat tagjai nem torpannak meg, szégyenkezve, mindent feladva nem engedik el az elöttük lévő lehetőségeket, hanem egymásban bízva, - reménnyel kudarcon felülemelkednek - , megvan minden esélyük, hogy a vesztes csatát megfordítva, eredményes, szép játékukkal a győzelmet kivívják! 
Mindannyiunknak, kik bűnöket követtünk el, ugyanazt mondja Jézus Krisztus: "Nem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" Menj, s mutasd meg, hogy a benned lévő jóság, szeretet, kitartás képes legyőzni a rosszat! Diadalmasan mutasd meg mindenkinek, hogy téged az én mennyei Atyám teremtett, aki selejtet, rossz embert nem teremt! Menj és diadalmaskodj, én bízom benned, te meg tudod csinálni, képes vagy szentül, jó végre vinni a te dolgodat, ott állok melletted, el tudod érni a te legszebb álmodat!
Szeretettel, 
Csaba t.

Abban az időben Jézus  kiment az Olajfák-hegyére.  Kora reggel pedig  újra megjelent a  templomban.  A  nép  köréje  sereglett,  ő  pedig  leült,  és tanította őket.  Az  írástudók és  a  farizeusok egy  házasságtörésen  ért asszonyt vittek  eléje.  Odaállították  középre,  és  így  szóltak  hozzá:
„Mester, ezt az  asszonyt házasságtörésen érték.  Mózes azt parancsolta  a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy  próbára tegyék,  és vádolhassák.  Jézus lehajolt,  és  az ujjával  írni  kezdett  a  földön.  Ők  azonban  tovább  faggatták.   Erre fölegyenesedett, és azt  mondta nekik:  „Az vesse  rá az  első követ,  aki közületek bűn nélkül  van!” Aztán újra  lehajolt, s tovább  írt a  földön.
Azok meg ennek  hallatára egymás  után eloldalogtak, kezdve  a véneken,  s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett  és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem  ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az  asszony. Erre Jézus azt mondta neki:  „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Jn 8,1-11
Bővebben: 2017. április 2. – Nagyböjt 5. vasárnapjaItt állok én is szeretteim sírjánál, és kihez kiálthatnák bizalommal, ha nem tehozzád Istenem!! Itt a halál völgyében, Lázár sírjánál minden tudós, bölcs ember elhallgat , senkinek nincs reményt, hitet adó tanítása egyedül neked a názáreti ácsnak, Mária gyermekének van szavad:  „Lázár, jöjj  ki!” És a te szavadra Lázár megmozdul, feláll és elindul testvéreihez!! 
A végtelenre szomjas lelkem hozzád fordul nagypéntek keresztútján irántunk való  szeretetedet megvalló Istenem, és Márta szavaival én is hangosan kimondom: „Igen,  Uram! Hiszem,  hogy te  vagy  a Messiás, az  Isten  Fia,  aki  a  világba  jön!” 
Szeretettel,
Csaba t. 
Kép: Antal atya sírja Küküllőkeményfalván
   Abban az időben Lázár testvérei  megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd,  beteg,
   akit szeretsz!” Amikor Jézus  meghallotta ezt, így  szólt: „Ez a  betegség
   nem halálos,  hanem Isten  dicsőségére fog  szolgálni, hogy  az Isten  Fia
   megdicsőüljön.” Jézus  szerette őket:  Mártát,  Máriát és  Lázárt.  Amikor
   tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt,
   aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”
   Amikor Jézus  megérkezett, Lázár  már négy  napja a  sírban feküdt.  Amint
   Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt.
   Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
   testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja  neked.”
   Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt:
   „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus  folytatta:
   „Én vagyok a feltámadás és  az élet. Aki hisz bennem,  még ha meg is  hal,
   élni fog. Mindaz, aki él és hisz  énbennem, az nem hal meg örökre.  Hiszed
   ezt?” Márta  ezt válaszolta  neki: „Igen,  Uram! Hiszem,  hogy te  vagy  a
   Messiás, az  Isten  Fia,  aki  a  világba  jön!”  Jézus  a  lelke  mélyéig
   megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak:
   „Jöjj, Uram,  és  lásd!”  Ekkor  Jézus könnyekre  fakadt.  Erre  a  zsidók
   megjegyezték: „Nézzétek,  mennyire  szerette  őt!”  Némelyek  azonban  így
   szóltak: „Ő, aki visszaadta a  vak látását, nem akadályozhatta volna  meg,
   hogy meghaljon?”
   Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy  kővel
   elzárt barlang volt.  Jézus így szólt:  „Vegyétek el a  követ!” Márta,  az
   elhunyt testvére megjegyezte: „Uram,  már szaga van, hiszen  negyednapos.”
   Jézus ezt válaszolta neki:  „Mondtam már neked,  hogy ha hiszel,  meglátod
   Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és
   így szólt: „Atyám, hálát adok  neked, hogy meghallgattál. Én ugyan  tudom,
   hogy mindenkor  meghallgatsz,  csak a  körülálló  nép miatt  mondom,  hogy
   higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta:
   „Lázár, jöjj  ki!” A  halott azonnal  kijött, kezén  és lábán  a  rátekert
   leplekkel,  arcán  pedig  a  kendővel,  amelyet  fejére  csavartak.  Jézus
   megparancsolta: „Oldjátok föl,  hogy járni tudjon!”  A zsidók közül,  akik
   Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
   Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45
Bővebben: 2017. április 1. – Szombat ....rájössz,  hogy Galileából  nem származik  próféta! Jn 7,53
Galileában másodrendű emberek élnek?! Az ember gőgjében, nacionalista butaságtól vezérelve, még az Istent is ki meri osztani!
Kétezer évvel ezelőtt élt embereken ne botránkozzunk, hanem alázattal nézzünk magunkba és gondolkodjunk el, hogy hányszor próbálunk mi is emberi "okosságunk" alapján, utat mutatni az isteni gondviselésnek, Teremtőnk szent akaratának....  Istenünk a világ ura, az Ő gondolatai nem a mi gondolataink, az Ő végtelen szeretetét mi csak csodálhatjuk, de felül nem írhatjuk soha! 
Erdélyben volt egy Mária jelenés, főpásztoraink is hitelesnek ismerik el annak ellenére, hogy sokan botránkoztak azon, hogy egy magyar katolikus templomban egy vak roma származású asszonyhoz szolt Mária, román nyelven.
Imádkozzunk alázatért, hogy felszabaduljunk mi magunk is a görcsös előitéleteinktől, és valóban Jézus Krisztus felszabadító szeretetének hirnőkei lehessünk a sok-sok téveszmétől, hiú, kapzsi érdekek által gúzsba kötött világunkban!
Szeretettel,
Csaba t. 
Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a  nép közül egyesek  felkiáltottak:  „Ez  valóban  a  Próféta.”  Mások  meg  azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak  azonban olyanok, akik megkérdezték:  „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a  Messiásnak?” Erre szakadás támadt  a nép között.  Néhányan el  akarták őt  fogni, de  senki sem  mert rá  kezet emelni. A  szolgák  (akiket Jézusért  küldtek),  nélküle tértek  vissza  a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok  felelősségre vonták őket: „Miért  nem hoztátok őt ide?” A  szolgák mentegetőztek: „Ember  így még nem  beszélt!”
Erre a farizeusok rájuk  förmedtek: „Csak nem  vezetett titeket is  félre?
Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok  közül?
Csak ez az átkozott népség, amely  semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor  az egyik tanácstag,  Nikodémus, aki  egy alkalommal  éjnek idején  fölkereste Jézust, így szólt: „A  mi törvényünk nem  ítélkezik senki felett  anélkül, hogy ki ne  hallgatta volna, és  meg nem állapította  volna, mi  (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy?
Kutass csak utána,  és rájössz,  hogy Galileából  nem származik  próféta!”
Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„…az ember hálás, örül mindannak, amit a jó Isten adott neki, ezért viszonzásul önmagát adja ajándékul. Nagyon szeretnénk ezt szépen megélni, nem visszatartani semmit, Istennek szánt ajándékká válni testestül-lelkestül, de az ember megtapasztalja, hogy milyen gyenge és gyarló, és hol ezt, hol azt kicsinyesen visszalop magának.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2019. május 26. vasárnap, Fülöp és Evelin napja van. Holnap Hella napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Nap Szentje

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

A hit minket boldoggá tesz

Szent Péter volt az első pápa, az összes többi az ő utóda.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube