A pápa beszéde az Úrangyala elimádkozásakor

A Castel Gandolfó-i pápai nyaraló udvarát Nagyboldogasszony ünnepén a világ minden részéről érkezett zarándokok töltötték meg, hogy délben a Szentatyával együtt elimádkozzák az Úrangyalát. A pápa beszédében emlékeztetett rá, hogy Szűz Mária tisztelete a kezdetektől fogva elkíséri az egyház útját.

A Mária-ünnepek a IV. századra nyúlnak vissza: ezek részben Mária üdvtörténetben betöltött szerepét emelik ki, részben földi életének főbb pillanataira emlékeznek. A mai ünnep jelentőségét foglalja össze XII. Piusz pápa 60 évvel ezelőtt, 1950. november elsején közzétett Munificentissimus Deus kezdetű apostoli konstitúciója, amely „Istentől kinyilatkoztatott dogma”-ként kihirdeti: „hogy a Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe”. A történelem folyamán minden kor művészei Mária képekkel és szobrokkal díszítették a templomokat és kegyhelyeket. Költők, írók és zenészek rótták le himnuszokkal és liturgikus énekekkel tiszteletüket a Szűzanya előtt. Kelettől Nyugatig fohászkodnak a hívek a mennyei Anyához, aki karjában tartja Isten Fiát, és akinek oltalma alatt menedékre talál az egész emberiség.

XVI. Benedek végül VI. Pál szavaira emlékeztetett, aki Marialis cultus kezdetű apostoli buzdításában megállapította, hogy a mennybe felvett Mária továbbra is folytatja közbenjáró küldetését. Imádkozzunk Máriához, az Apostolok Királynőjéhez, a vértanúk támaszához, a szentek világosságához – hangzott a pápa buzdítása Nagyboldogasszony ünnepén.

Az ima után a Szentatya anyanyelvükön üdvözölte a pápai nyaraló udvarán jelen lévő híveket. Magyar köszöntése így hangzott: „Szeretettel köszöntöm a magyar zarándokokat. Szívből kérem rájuk Szűz Mária anyai oltalmát. Dicsértessék a Jézus Krisztus”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír