Az a tény, hogy Isten Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, a legelső és legfontosabb ok az ünneplésre az ökumenikus istentiszteleten. De az istentiszteletnek bűnünk megvallását is magában kell foglalnia, mielőtt az ige hirdetését hall- juk, és Isten megbocsátásának mély kútjából merítünk. Csak így tudunk majd tanúskodni a világnak arról, hogy lehetséges a megbékélés.
A nyolc nap és az istentisztelet
Az ige, 2Kor 5,14–20 alapján fogalmazták meg a nyolc nap té- máit. Ezek az egyes versek teológiai mondanivalójára utalnak:
1. nap: Egy meghalt mindenkiért
2. nap: Többé ne önmaguknak éljenek
3. nap: Ne csak test szerint tekintünk egymásra 4. nap: Minden régi elmúlt
5. nap: Minden újjá lett
6. nap: Isten megbékéltetett önmagával
7. nap: A békéltetés szolgálata
8. nap: Megbékélés Istennel
Az a tény, hogy Isten Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, a legelső és legfontosabb ok az ünneplésre az ökumenikus istentiszteleten. De az istentiszteletnek bűnünk megvallását is magában kell foglalnia, mielőtt az ige hirdetését hall- juk, és Isten megbocsátásának mély kútjából merítünk. Csak így tudunk majd tanúskodni a világnak arról, hogy lehetséges a megbékélés.
BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA
1. nap: „... egy meghalt mindenkiért...” (2Kor 5,14)
Ézs/Izajás 53,4–12: Zsolt 118,1.14–29: 1Jn 2,1–2:
Jn 15,13–17:
Magyarázat
Jóvátételül áldozta fel magát. Az Úr nem adott át a halálnak. Krisztus meghalt értünk.
Életét adja barátaiért
Egy meghalt mindenkiért: erre a gyökeresen új felismerésre jutott Pál apostol, amikor megtért Krisztushoz. Jézus nem csupán a saját népéért halt meg, nem csak azokért, akik az ô tanításával rokonszenveztek. Jézus mindenkiért meghalt. Mindazokért, akik a múltban éltek, vagy most a jelenben, de egyaránt azokért is, akik a jövôben fognak élni. Az evangéli- umhoz hûen a századok során sok keresztény mondott le életérôl barátai javára. Így például Maximilian Kolbe feren- ces szerzetes, akit Auschwitzban koncentrációs táborba zár- tak, majd 1941-ben életét áldozta azért, hogy egyik rabtársa életben maradhasson.
„Mert Jézus meghalt mindenkiért, mindenki meghalt vele” (2Kor 5,14). A meghalt Krisztussal a mi életünk régi útja a múlté lesz, és a létezés új formájába lépünk: a bôvelkedô életbe. Abba az életbe, amelyben megtapasztaljuk az isteni gondviselést, a hitet, a megbocsátást –, abba az életbe, amely a halál után is folytatódik. Ez pedig az Istenben való élet. Amikor Pál apostol Krisztus szeretetét felismerte, ez arra indította, hogy prédikálja a megbékélés örömhírét. A ke- resztény egyházak osztoznak abban a megbízatásban, hogy továbbadják ennek az örömhírnek az üzenetét. Fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy felekezeti megosztottságunkban miként tudjuk hirdetni a megbékélés evangéliumát.
Kérdések
Mit jelent az, hogy Jézus mindenkiért meghalt?
Dietrich Bonhoeffer német teológus azt írta: „Testvére vagyok a másik embernek azért, mert Jézus ezt tette ér- tem; a másik ember azért lett a testvérem, mert Jézus ér- te is ezt tette.” Milyen hatással van ez arra, ahogyan má-
sokat látok?
Milyen következményei vannak ennek az ökumenikus és vallásközi párbeszédre vonatkozóan?
Imádság
Mennyei Atyánk! Jézusban azt adtad nekünk, aki meghalt ér- tünk. Ô a mi életünket élte és a mi emberi halálunkat halta. Elfogadtad áldozatát, és új életre támasztottad fel magad mel- lé. Nekünk is megadtad, hogy mi, akik meghaltunk Jézussal, egyek legyünk a Szentlélek által, és a Te isteni jelenléted bôsé- gében éljünk most és mindenkor. Ámen.