MÉCS LÁSZLÓ...!

...(Hernádszentistván, 1895. január 17. – Pannonhalma, 1978. november 9.)  magyar premontrei szerzetes, költő, lapszerkesztő...!

 

 

 

MÉCS LÁSZLÓ:

A GYERMEK JÁTSZANI AKART.

A vonat futott. A kupé-dobozok

szűkek voltak. A gyermek unatkozott.

Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part.

A csermely áradt. A gyermek játszani akart.

A gyermek szeme tükröt keresett :

anyjára mosolygott s várt egy keveset,

— az anyja arca nem tükrözte vissza,

szomorú volt. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett :

a bankárra mosolygott s várt egy keveset,

— a bankár arca nem tükrözte vissza,

börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett.:

egymást tükrözték a szerelmesek,

a gyermek rájuk mosolygott. Nem tükrözték vissza,

Vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett :

a kalauz orcái veresek,

a gyermek rámosolygott, szürke szolga volt,

nem tükrözhette vissza. Dolga volt.

A gyermek szeme tükröt keresett :

a gyermek rám mosolygott s arcát, a kedveset

tükröztem, mint kék tó a teliholdat

s ringattam. Valahol angyalok daloltak.

Ó, én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel,

nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel,

sem a kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom :

a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom.

Én tükre vagyok minden mosolyoknak,

én azért élek, hogy visszamosolyogjak :

virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,

farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,

fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,

szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,

rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,

visszamosolyogjak az Istenre