Emberhez méltó cél, feladat kell a fiataloknak!! Állom látok után kiállt a világ, próféták után, kik a repülésünket helybetotyogásra visszafogó sivatagban, vöröstengeren utat tudnak mutatni!! Utat mi járható, min érdemes elindulni, melyen járva az ember kiteljesedik, örömmel, fénnyel, jókedvvel telik el, melynek végső célja túlmutat e földi életen!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Vajon miért képzelte a móri fiatalember, hogy a világ legvéresebb terrorbandájánál lel új barátokra? 

Délelőtt írt alapos ismertetőt Borbás Barna kollégám az Iszlám Állam felemelkedését, működését elemező magyar nyelvű kötetről. A könyv nem csupán geopolitikai, gazdasági, katonai szemszögből vizsgálja a terrorállamot, egy keveset emlegetett szociológiai vetületről is beszél. Ahogy kollégám írja:

„A  könyv viszont kínál egy másik fogalmat az ISIS-bázis körülírására, melyet úgy nevez: radikális vesztesek. Fiatal férfiak a Közel-Keleten (vagy akár máshol a világon), akik az egész világ veszteseinek érzik magukat.”

Nos, ritkán esik meg, hogy az élet ilyen gyorsan bizonyítsa egy tézis helyességét. Alig jelent meg a cikk, amikor a sajtó hírül adta: letartóztattak két magyar férfit, akik az Iszlám Államhoz akartak csatlakozni. Egyikük olyan komolyan vette a dolgot, hogy Törökországban fogták el, már a szír határon tervezte az átkelést. A másik csak útlevele elkészültére várt, hogy amúgy Mór városából származó ismerőse után induljon – egyébként a két fiatal férfi egyike sem volt muszlim vallású.

Tettének indítékáról a Törökországban lekapcsolt gyanúsított azt mondta:

„Nem a harcokban akart részt venni, egyszerűen egyedül érezte magát, és úgy gondolta, nem értik meg az emberek. Az ISIS-re azután figyelt fel, hogy látta a szervezet egyik propagandafilmjét a neten, és az alapján úgy érezte, hogy az ISIS otthont és közösséget jelenthetne a számára.”

Szerencsétlennek tényleg elég szomorú élete lehetett, ha vérengző pszichopaták internetes parádézásain fellelkesülve indult el közösséget keresni a világ egyik legborzalmasabb helyére. 

A jelenségre már mások is felfigyeltek: „lost boys” (elveszett fiúk) néven emlegetik a nyugati világban azokat a frusztrált, cél nélküli fiatal felnőtteket, akik az erőszakban vagy pont az Iszlám Államhoz való csatlakozásban lelik meg életük értelmét.

Tengenek-lengenek, nincs kapcsolatuk nőkkel, a társadalom peremén érzik magukat, miközben sokszor videójátékokban vagy az interneten képzelik legyőzhetetlennek magukat , s gyakran folyamodnak erőszakhoz. Íme, itt a „dühös vesztesek” nyugtalanító profilja!

www.valasz.hu