Magyar karácsony fekete-fakója 

És minden, ami mostani, múljon, 

Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon, 

Csillagos álom pelyhes takarója. 

Álom, álom karácsonyi álom! –

Álom, álom… Betlehemben 

Kicsike Jézus megszületett. 

Szép Szűz Mária, egek ékessége, 

Mi bűnös lelkünk egy édessége 

Csókkal hajol a jászolka tövébe, 

Kicsi Jézuskára rájanevet. 

Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus, 

Ügyefogyott népre, ránk mosolyog 

Csilló levegő-égben, boldog fényességben 

Nekünk dalolnak angyali karok.

 

„Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek, 

Békesség, békesség földön az embernek!”

 

Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus, 

Panaszkodjunk-e teneked? 

Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus, 

Hiszen te jól tudsz mindeneket! 

S te, fényes szép angyalsereg, 

A békességet is ismered! 

A békesség – te jól tudod, – meleg cipő: 

És édesanyja a bánsági búza. 

A békesség a nagy hegyek nyugalma: 

És homlokukat a Tátra koszorúzza.

 

A békesség egy csendes kicsi napsugár talán, 

Amely a mély komoly vizek tükrén remeg: 

De máshol még nem látják szegény magyar szemek, 

Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván, 

A békesség a kassai harangszó, 

S a székely falukon a pásztorok miséje 

Kétszerte szent!… 

Dicsőség a magasban… Kicsi Jézus, 

Tedd, hogy legyen békesség idelent!

 

Dicsőség, dicsőség a magasságoknak, 

Békesség a földön, békesség, békesség 

Szegény magyaroknak.