Elkezdődött a farsang, itt a mókának, a jókedvnek, a leánykéréseknek az ideje!!! Ne hagyjátok a papjaitokat tétlenül, esketni, keresztelni szeretnénk!!
Vegyétek biztatásnak!
Szeretettel,
Csaba t.
A keresztény élet, a Jézussal való mély kapcsolat együtt jár a derűvel, hiszen ő örömhírt bízott ránk. A vízkereszt utáni, farsangi időszakban pedig különösen is előtérbe kerül a vidámság. Ennek megélésében szeretnénk segíteni olvasóinkat néhány katolikus viccel.
Két szerzetes, egy ferences és egy jezsuita már a noviciátus megkezdése óta jó barátok. Mindketten sokat dohányoznak, és nehéz számukra, hogy egy óránál tovább imádkozzanak anélkül, hogy cigiszünetet ne tartanának. Úgy döntenek, felkeresik elöljáróikat, hogy engedélyt kérjenek arra, bármikor elszívhassanak egy cigarettát.
Amikor újra találkoznak, a ferences panaszkodik: „Megkérdeztem az elöljárómat, hogy cigarettázhatok-e imádkozás közben. Azt mondta, nem.” „Rossz kérdést tettél fel, barátom – mondja a jezsuita. – Én azt kérdeztem az elöljárómtól, imádkozhatok-e miközben cigarettázom. Azt felelte: természetesen.”
A hittanosok húsvét előtti szentgyónásukat végzik. Bemegy a gyóntatószékbe az első, megvallja bűneit, és ezzel zárja a gyónást: „Bedobtam a vízbe a tökmagot”. A plébános nem érti a dolgot, de nem kérdez rá. Jön a következő gyerek, aki szintén megvallja, hogy bedobta a vízbe a tökmagot. Ezt minden gyerek elmondja, kivéve az utolsó fiút. A plébános tőle megkérdezi:
– Te nem dobtad a vízbe a tökmagot?
– Nem – feleli a gyerek –, én vagyok a tökmag!
Három szerzetes ül egy szobában: egy ferences, egy domonkos és egy jezsuita. Mondják az esti zsolozsmát, amikor a szobában hirtelen kialszik a lámpa.
„Testvéreim, ragadjuk meg a lehetőséget, és elmélkedjünk arról, mi mindent köszönhetünk Fény nővérünknek, aki a mi Urunk ajándéka” – mondja a ferences.
„Igen, de ezt az alkalmat használhatnánk arra is, hogy a mélyen elgondolkodjuk, majd írjunk is a fény és a sötétség közti különbségről”– teszi hozzá a domonkos.
Eközben a jezsuita lemegy a pincébe, megkeresi a biztosítótáblát, és felkapcsolja a megszakítót.
A férfi beszélget Teremtőjével:
– Mi egymillió év neked, ó Uram?
– Akár egy pillanat, fiam.
– Mennyit ér egymilliárd forint neked, Istenem?
– Mint egy fillér, fiam.
– Ki tudnál segíteni „egy fillérrel”?
– Persze, egy pillanat…
