FÉNYBEN, CSENDBEN

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Kozosegek_P1000512.JPG25 -vvel ezelőtt a kedves Domokos atya áldásával indult el a Szent Ferenc Alapítvány!!

Nagy tisztelettel osztom meg Borsodi L. László írását.

Imádságos megemlékezéssel,

Csaba t. 
FÉNYBEN, CSENDBEN
Köszönöm földműves apámat, köszönöm dolgos édesanyámat, köszönöm Gyergyószentmiklóst, köszönöm a teremtett világot. Köszönöm Assisi Szent Ferencet, hogy az ő ösvényein indulhattam, s hogy újra és újra le­győzve bűnös magamat, rendi testvéreimért, népemért élhettem.
Köszönöm a dési titkos teológiát, Székelyudvarhelyen a zsugorodó Seraphicumot, szigorú és igazságos nevelőimet. Köszönöm a deportálási parancsot, Máriaradnán a kényszerlakhelyet és a hívek adományát, kik ott az éhségtől, kétségbeeséstől megmentettek. Köszönöm bölcs elöljáróimat, s hogy Désen újra kényszerlakhelyen élhettünk, a lakhelyelhagyási tilalmat köszönöm.
Hála neked, hogy szolgádnak kiválasztottál, hogy szerzetesed is, papod is lehettem. Köszönöm a Csíki-havasokba rejtett, a Hárompatak völgyébe süllyesztett Kósteleket elbujdosott székelyeivel, csángóival, görögkatolikus románjaival. Köszönöm, hogy fogva tartott Fogaras, hogy maroknyi hívemet vigasztalhattam, ahol már csak ők, már csak te értetted nyelvemet, melyen egykor Csáky István, Bethlen Gábor is beszélt. Hogy aztán szabadulván, következzék, következzék: magyarul Déva, románul Deva, szászul Dimmrich, hol „Tizenkét kömijes ésszetanakodék”, hogy a magyar s szász szó befalaztassék. Köszönöm, hogy társaimmal falakat bonthattunk, és újraépíthettük, mit az idő s akaratod engedett, hogy megvan még a várrom, és főként áll a templom Csángótelepen. És köszönöm, köszönöm Csíksomlyót, Szászvárost, Kolozsvárt és Brassót, hol minden erdélyi testvérem szolgájaként szolgálhattam, apjuk, nagyapjuk, dédapjuk lehettem, hogy a rendtartományt általam is megőrizted.
Köszönöm, végül köszönöm, hogy Dévára megtérhettem, hogy ágyam van, meleg szobám, ápolóm, gyógyszerem, vizem, kenyerem, hogy vannak még szavaim, melyekkel megszólíthatlak, és van ablakom, melyen beárad a fény. S hogy egyszer a fényességes csendben te jössz el, köszönöm!
Benedek András P. Domokos
1929. november 29., Gyergyószentmiklós – 2012. december 20., Déva