Nem véletlenül nevezzük a legszebb teremtményeknek a hölgyeket, hiszen tényleg ez az igazság.

Azonban ha a strandon keresnéd távcsővel az igazán szép lányokat, vagy a szexista magazinokat forgatnád bőszen a fürdőszobában, akkor sajnos rossz helyen kutakodsz. A legszebb lányok a templomban és az imahelyeken vannak: nem, tényleg nem szívatlak!

Hétről-hétre rá kell eszmélnem, hogy nincs szebb látvány egy imádkozó lánynál. Hiába gazdag a magyar nyelv, jelzőt is nehéz találni rá: az az őszinte ragyogás, amely ilyenkor megjelenik arcukon, egyszerűen lenyűgözővé teszi őket. Méltók arra, hogy Isten saját képmásai legyenek. Ha a lányok tudnák, hogy milyen szépek ima közben, szüntelenül csak azt csinálnák, semmi mást.

Mert nincs az a sminkkészlet, az az arckrém, ami pótolhatná ezt a természetes szépséget.

Nézzetek meg majd egy mélyen imádkozó lányt: milyen amikor Isten legszebb teremtménye őszintén beszélget Alkotójával. Amikor minden lánc és megfelelési kényszer lehull róluk, minden problémát elfelejtenek, vagy épp Isten elé visznek. Gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy természetes szépség, pedig igazából csak ezek a pillanatok lehetnek igazán azok.

Nekünk férfiaknak marad a köszönet és a gyönyörködés: köszönet Istennek, amiért ilyen szép társat teremtett nekünk – oldalborda ide vagy oda – és gyönyörködés azokban a pillanatokban, amikor a lányok térdre borulva adnak hálát Annak, akitől mindent kaptak.  Illetve ezenkívül lenne egy feladatunk is: biztatni egymást nemtől függetlenül, hogy mondjuk igent Istennek!

Martí Zoltán

www.777blog.hu