Csendes tragédia fenyegeti gyermekeinket, de tehetünk ellene!

b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Tarsadalom_csendes_tragedia18.jpgVictora Prooday neves kanadai nevelési szakértő, aki blogot vezet YourOT néven. Blogján egy éve hosszas bejegyzést közölt, mely a következő megállapítást teszi: „Csendes tragédia bontakozik ki a szemünk előtt az otthonainkban, és a legnagyobb kincseinket – gyermekeinket – fenyegeti.”

„Foglalkozási terapeutaként több száz gyermekkel és családdal végzett munkám során a saját szemem előtt bontakozott ki ezt a tragédia. Bátran beszélj olyan tanárokkal és szakértőkkel, akik legalább 15 éve dolgoznak a szakmában! Az enyémhez hasonló panaszokat fogsz hallani tőlük. Az elmúlt 15 évben a kutatók egyre nagyobb mértékben látták növekedni a mentális betegségek arányát a gyermekek között, amely mára »járványos méreteket« öltött”.
A mai gyermekeket „az egészséges gyerekkor alapjaitól” fosztják meg
A Prooday által idézett statisztikák szerint a helyzet ijesztő, és a szerző itt nem a született rendellenességekről beszél. Ötből egy gyermek lelki betegségekkel küszködik. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) 43%-kal nőtt. A kamaszkori depresszió 37%-kal emelkedett, illetve a 10-14 éves gyermekek között az öngyilkossági ráta 100%-kal nőtt meg! Prooday meggyőződése, hogy nem a diagnosztizálás kiterjedéséről, illetve az iskolarendszerről van szó. Helyette úgy véli, hogy a jelenlegi környezet és társadalom „átírja a gyermekek agyát”, és „nehézségeket teremt a mindennapi életben”.
Meggyőződése, hogy mai gyermekeket „az egészséges gyerekkor alapjaitól” fosztják meg, amelyek a következők:
- érzelmileg jelenlevő szülők
- egyértelmű határok és nevelés
- felelősség
- kiegyensúlyozott táplálkozás
- elegendő alvás
- szabadban való mozgás
- kreatív játék
- társasági érintkezés
Ehelyett a gyermekek úgy élnek, hogy
- mindent megengednek nekik;
- nem alszanak eleget, és nem táplálkoznak helyesen;
- négy fal között élik az életüket;
- a „minden kijár” elve érvényesül a „felelősség” helyett;
- folyamatos ingerek érik őket;
- mindent azonnal megkapnak;
- a digitális világ számukra „technikai bébiszitterként” funkcionál.
Utóbbival arra célozhat, hogy az okostelefonok, táblagépek folyamatosan a gyerekek mellett vannak, illetve a kezükben.
Cikkajánló: Elmagányosodó fiatalok. Van megoldás, és nem üzleti
Mit lehet tenni?
A szerző megoldásokkal is előáll, melyeket saját pontokba szedve közlünk. Az első sor tanács a szülői feladatokra vonatkozik:
1. Prooday meggyőződése, hogy javíthat a helyzeten, ha egy szülő a felelősségre és függetlenségre neveli gyermekét.
2. Nem szabad túlságosan óvni a gyereket a kisebb sikertelenségektől. Ez ugyanis megtaníthatja a gyereknek, hogy később leküzdje az élet nagyobb nehézségeit. Példaként felhozza, ne pakoljuk be a gyerek táskáját, ne vigyük a csomagját, és hámozzuk meg a banánt egy ötévesnek. „Tanítsuk meg nekik a képességeket ahelyett, hogy megcsináljuk helyettük!”
3. Le kell fektetni a határokat: bátran mondjunk nemet, ha kell!
Ezt technikai, gyakorlati tanácsok követik:
1. Prooday azt is írja, hogy oda kell figyelni a gyermekek egészséges táplálkozására.
2. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon!
3. Ne a telefonon lógjunk, mert ez rossz példát mutat. Inkább a gyermekünkkel beszélgessünk.
4. Korlátozzuk a kütyük használatát! Mutassunk jó példát!
5. Ne szoktassuk rá a gyereket, hogy azonnal mindent megkap. A szakértő szerint szintúgy fontos, hogy ne a szülő legyen a gyermek „szórakoztató brigádja”, és legfőképpen ne digitális eszközökkel kösse le a figyelmét! Ne használja a kütyüket étkezés alatt, vagy családi program közben. A legfontosabb, hogy a szülők érzelmileg is jelen legyenek a gyermek számára.
6. Fontos a gyereknek feladatokat adni, melyek felelősségtudatra, önállóságra, empátiára nevelik!
Cikkajánló: Rajtunk múlik, hogy „digitális árvákká” válnak, vagy sem!
Ezen kívül szükséges a szülők érzelmi jelenlétét is növelni. A szerző szerint:
1. Legyünk elérhetőek gyermekünk számára, ne csak fizikálisan, de emocionálisan is. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek!
2. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel!
3. Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együtt érezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.
4. Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk és ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.
A Férfiak Klubja különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a fiúk több minőségi időt töltsenek az édesapjukkal, nagyapjukkal – férfikörben. Azért fontos ez, mert manapság a fiúk kevés férfimintát látnak. Az apák sokat dolgoznak, a válások egyre gyakoribbak, ezért otthon kevés idő jut arra, hogy férfiértékeinket át tudjuk adni gyermekeinknek. Tanintézetekben sem látunk már annyi férfimintát, mint korábban, hiszen kevés férfi választ pedagógusi hivatást magának, pedig szükség lenne rájuk az iskolákban is! A Férfiak Klubja ezért támogatja az apa-fia körök létrehozását, elindítását Kárpát-medence-szerte. Mindenhol jól fogadják az apa-fia köröket. Fiús, férfias programokat szerveznek, eközben olyan mintákat, példákat látnak a fiúk – nemcsak édesapjuktól, hanem más férfiaktól –, amelyek értékesek, segítenek nekik a Férfivá válásban. Ilyenkor az apák, férfiak a legjobbat hozzák ki magukból, hiszen fontos számukra, hogy jó példát mutassanak nemcsak a saját, hanem más gyerekeinek is. Az apa-fia körök mellett apa-fia, apa-lánya táborokat is szervezünk, melyek során közös élményeket gyűjthetnek az apák, nagyapák, gyerekek és unokák, és ami a legfontosabb, olyan értékeket adhatnak át a fiúknak, lányoknak, amelyekre csakis az éles életben képesek.
http://ferfiakklubja.hu