Sok keresztény Jézushoz való tényleges kapcsolódás nélkül él!

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Fopasztorok_papa18079.jpgJúlius 8-án a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedve arra kérte a híveket, hogy tartsanak önvizsgálatot, és nézzék meg, észreveszik-e Isten jelenlétét, Jézus személyét a mindennapi életben, a konkrét valóságban. Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangéliumi szakasz (vö. Mk 6,1–6) azt a Jézust állítja elénk, aki hazatér Názáretbe és szombaton tanítani kezd a zsinagógában. Amióta elment és prédikálni kezdett a közeli településeken és falvakban, egyszer sem tette be a lábát hazájába. Most visszatért. Ezért az egész falu összeverődött, hogy hallgassa a nép fiát, aki már egész Galileában és azon túl is bölcs tanító és hatalmas gyógyító hírében állt. Csakhogy ami nagy sikernek nézett ki, csúfos kudarcba fulladt, s így Jézus nem tudott ott csodát tenni, csak néhány gyógyítást vitt végbe (vö. Mk 6,5). Márk evangélista részletesen bemutatja ennek a napnak a dinamikáját: a názáreti emberek először hallgatják őt, elképednek, aztán csodálkozva kérdezgetik egymástól: „honnét veszi ezeket?”, ezt a bölcsességet, és végül megbotránkoznak, mert benne az ácsot, Mária fiát ismerték fel, akit láttak felnövekedni (Mk 6,2–3). Ezért Jézus a szállóigévé lett mondattal fejezi be beszédét: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában” (Mk 6,4).
Tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan történhet, hogy Jézus falubelijei a csodálkozásból hitetlenségbe esnek? Összehasonlítják Jézus egyszerű származását mostani képességeivel: egy tanulatlan ács, aki mégis jobban prédikál az írástudóknál és csodákat művel. És ahelyett, hogy megnyílnának a valóságra, megbotránkoznak. A názáreti lakosok szerint Isten túl nagy ahhoz, hogy kicsinyé válva egy ennyire egyszerű emberen keresztül beszélhessen! Ez a megtestesülés botránya: egy testet felvevő Isten megdöbbentő eseménye, egy olyan Istené, aki emberi értelemmel gondolkodik, emberi kézzel dolgozik és cselekszik, emberi szívvel szeret, olyan Istené, aki fáradozik, eszik és alszik, mint bárki közülünk. Isten Fia felborít minden emberi elképzelést: nem a tanítványok mossák meg az Úr lábát, hanem az Úr az, aki megmossa tanítványai lábát (vö. Jn 13,1–20). Ez ad okot a botránkozásra és a hitetlenkedésre, nemcsak abban a korban, hanem minden korban, ma is.
Az elképzelések Jézus általi felborítása egyéni és közösségi önvizsgálatra kötelezi az ő tegnapi és mai tanítványait. Napjainkban is megeshet ugyanis, hogy előítéleteket táplálunk, melyek megakadályozzák a valóság megragadását. Az Úr arra hív minket, hogy sajátítsuk el az alázatos odahallgatás és a tanulékony várakozás magatartását, mert Isten kegyelme gyakran ér el minket meglepő módon, ahogyan nem is várnánk. Gondoljunk csak például Kalkuttai Teréz anyára. Egy aprócska nővérke – senki nem tett volna rá egy árva garast sem –, aki járta az utcákat és összeszedte a haldoklókat, hogy méltó haláluk legyen. Ez a kicsiny nővérke imájával és tetteivel csodákat művelt! Egy nőnek a kicsinysége forradalmi változást hozott az Egyház karitásztevékenységében! Ez csak egy példa napjainkból arra, hogy Isten nem alkalmazkodik előítéleteinkhez. Törekednünk kell megnyitni szívünket és elménket, hogy be tudjuk fogadni a velünk szembejövő isteni valóságot. Kell, hogy legyen hitünk: a hit hiánya akadály Isten kegyelme előtt. Sok megkeresztelt úgy él, mintha Krisztus nem is létezne: ismételgetik a hit mozdulatait és jeleit, de ezekhez nem társul a Jézus személyéhez és az ő evangéliumához való tényleges kapcsolódás! Minden kereszténynek – mindnyájunknak – feladata, hogy egyre ápolja ezt az alapvető odatartozást, és igyekezzen tanúságot tenni róla következetes életvitelével, melynek vezérfonala mindig a tevékeny szeretet.
Kérjük az Urat, hogy Szűz Mária közbenjárására oldja fel szívünk keménységét és elménk szűkösségét, hogy nyitottak legyünk kegyelmére, igazságára, jóságot és irgalmat gyakorló küldetésére, mely kivétel nélkül minden ember felé irányul.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Tegnap Bariban a közel-keleti egyházak pátriárkáival és képviselőikkel különleges napot töltöttünk együtt, amelyen imádkoztunk annak a térségnek a békéjéért. Hálát adok Istennek ezért a találkozóért, mely a keresztények egységének beszédes jele volt, és Isten népének lelkes bekapcsolódása kísérte. Még egyszer köszönetet mondok egyházvezető testvéreimnek és képviselőiknek, igazán sokat épültem magatartásukon és tanúságtételükön. Köszönetet mondok Bari érsekének, aki alázatos és szolgáló testvér, az összes munkatársnak és a hívőknek, akik kísértek és támogattak minket imáikkal és derűs jelenlétükkel.
Mára esik a „tenger vasárnapja”, amikor megemlékezünk a tengerészekről és a halászokról. Imádkozom értük és családjaikért, ugyanígy a tengeri apostoli szolgálatban működő papokért és önkéntesekért. Külön is gondolok azokra, akik emberhez méltatlan körülmények között kénytelenek a tengeren dolgozni, és azokra is, akik igyekeznek megtisztítani a tengereket a sok szeméttől.
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Köszöntöm a Lengyelországból jött híveket, és külön gondolok azokra, akik részt vesznek a Mária Rádió családjának éves nagy zarándoklatán a częstochowai kegyhelyre. Köszöntöm a Fülöp-szigetekről érkezett ministráns gyerekeket, családjaikkal együtt; a padovai fiatalokat, a bresciai tanulók és tanárok csoportját, valamint a Val d’Aosta-i Pont-Saint-Martin cserkészeit. Brazil zászlókat is látok… Köszöntöm a brazilokat, ne keseredjetek el, lesz még alkalom!
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

Csak egyetlen út áll előttünk nyitva: a szeretet útja. Minden más út zsákutca, mely nem vezet sehova. Ha lenne valahol egy kis rövidítő az erőszak poklán keresztül, akkor legalább nagypénteken Krisztus rálépett vol na, de nem tette. Ő kitartott a szeretet útján nagycsütörtökön, nagypénteken keresztül a kereszthalálig, a húsvét hajnali dicsőséges győzelemig. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)

Ma 2018. szeptember 19. szerda, Vilhelmina napja van. Holnap Friderika napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Nap Szentje

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Kíváncsi lennék arra...

Kíváncsi lennék arra, aki a kereszten agonizálva képes lenne még ennél is érthetőbben fogalmazni.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube